Értem én, hogyne érteném, hogy a választójogi törvény nem felelt meg a kor kihívásainak. Talán még el is fogadom.
De azért lenne egy kérdésem. Mert úgy látszik, én nem értem a modern kor kihívásait.
Szóval van egy norvég fiatalember, Andreas, aki itt él közöttünk tizenkét éve. Van háza (Budapesten), felesége, két gyereke (szintén norvég állampolgár mindegyikük), munkája. Itt él, adózik, és évente kétszer látogat haza vakációzni.
Meg aztán van András, a magyar fiatalember, aki úgy nyolc éve él London közelében. Mondjuk háza, felesége és gyereke az nincs, mert a lakását is csak bérli, de ő is csak évente két alkalommal jön haza, meglátogatni a szüleit. Amíg élnek. Utána még annyit sem szándékozik Magyarországra jönni, annyi szép hely van a világon.
És végül ott van Andrew bácsi, aki valamikor a hetvenes évek közepén tiplizett (bocsánat emigrált, vagy disszidált, ki-ki válasszon ízlése szerint), előbb Ausztriába, majd Kanadába. Neki is van háza, felesége, gyerekei, sőt még unokája is. Na, ő összesen kétszer jött Magyarországra, akkor sem tetszett neki semmi… viszont minden második mondata úgy kezdődött, hogy „Nálunk, otthol Hamiltonban…”
Szóval velük kapcsolatban lenne egy kérdésem.
Ha a modern kor kihívásait nézzük, szerinted kedves olvasó, mégis melyiküknek van több köze ahhoz, hogy ki kerül hatalomra Magyarországon?
Mert beleszólni csak András és Andrew bácsi tud.
