Tavaly a Sziget kimaradt. Gondoltam ez az idén sem lesz másképpen, de:
Az úgy kezdődött, hogy üdítő fronton van egy defektem, ha kólát iszom, csak a Coke jöhet szóba. Ebből fakadóan szinte minden játékukban részt veszek, ha azt telefonköltség (értsd: SMS-díj) nélkül tehetem. Az SMS küldésről leszoktam.
Kitört a nyár és kitört a coca-cola nyeremény játék. Természetesen regisztráltam és lelkesen küldözgettem be a kupak-kódokat. Na ennek köszönhetően nyertem két jegyet a Szigetre.
Péntekre esett választás.
Ma már biztos vagyok benne , hogy jól döntöttünk, mert a hétvége többi napja úgy tűnik meteo szinten gázos.
Szóval péntek.
Kiértünk még az általam béke szigetének hívott időszakban, azaz 15.00 körül. Végig bóklásztuk a helyszíneket, elvégre nem árt tudni, mi hol van, ha sötétben sem árt odatalálni. Kikötöttünk a színháznál, ahol japán dobosok „verték a tam-tam"-ot. (Azt hiszem, ez egy pocsék hasonlat lett.) Igazából japán dobosokat eddig csak a tévében láttam. Női együttest még ott sem. Ebbe a műfajba bele lehet szeretni. Elképesztő, ahogy a dobolásból tánc színház lesz. Fogok én még japán dobosokat nézni. Azt hiszem.
Mire a dobolásnak vége lett a világzenei színpadon már ment a Baba Yaga. A boszorkánynak is sikerült elvarázsolnia. Másik betegségem, hogy szeretem az orosz kultúrát, bár nem ismerem igazán. Ez az, amikor az ember zsigerből utálja az orosz nyelvet tanulni, de elvarázsolja Nyikita Mihalkov, Lermontov... ...na meg később a Leningrad Cowboys, meg Marc Almond Haert on Snow-ja. A rock zenével kevert orosz népzene még mindig elvarázsol. Kell némi Baba Yagát beszereznem.
A Mau Mau neve nem mondott semmit, de az olasz csapat zenéje tisztára olyan, mint a Mano Negra csak punkos beütés nélkül, így ott ragadtunk. Hiánypótlás, ha már a második Manu Chao koncertről is lemaradtam. Bocs Copy, de a koncerted most kimaradt... majd legközelebb megnézlek máshol.
Ugyanis a programfüzet alapján a Mau Mau helyett CopyConra akartunk menni. Különben a srác az egyik legjobb hip-hop előadó ma Magyarországon.
És még mindig világzenei színpad Skatless. Kis kitérő - azaz szerb hagymás-hús - után ide jöttünk vissza, de ekkora már megnőtt a tömeg. Oda a béke szigete. Így irány a nagyszínpad és Pink.
Van valami a csajban, amitől úgy érzem, hogy sokat fogunk még hallani tőle/róla. Látszik, hogy öregszem, mert a legjobban nem a saját számai, hanem Dinah Washington Mad about the boy-a, no meg a 4 Non Blods What's up-ja tetszett. Sokkal jobban kijött, hogy Pink nagyon tud énekelni.
Fél tíz után pár perccel színpadon volt a Madness. A ska nagy öregjei, akkor zenét nyomtak, hogy még az eső is úgy gondolta, várnia kéne egy kicsit. A best of lemezt leadták szinte egy az egyben. Ezt tényleg kár lett volna kihagyni. Pörgött a buli egészen tizenegyig. Még egyszer körbesétáltuk a szigetet. Nem akartuk megázni, elindultunk haza.
Megáztunk. A Blahán már szakadt az eső.
Jó választás volt. Megkaptuk a szigettől, amit vártunk.
