Ez egy új KOR. Olvasom a szörnyülködéseket a PISA felmérés kapcsán. Szörnyű! Nem olvasnak a tizenévesek. Ha meg olvasnak, akkor nem értik az olvasott szöveget, de leginkább nem olvasnak.
Még mielőtt meghirdetném a világnak a végét, megkongatnám a vésznek a harangját, meg kell jegyeznem, hogy naponta látok olvasó tizenéveseket. Csak az olvasási szokásokra rányomja a bélyegét a KOR. A KOR bélyege, hogy az olvasnivaló legyen rövid, lehetőleg színes (képes), de leginkább rövid. Flash, mint a videóklippek. Sűrített információ.
Ma reggel - ritka véletlen - tizenhárom év körüli fiút láttam olvasni a buszon. Engedtem a csábításnak és belelestem az olvasmányába. Megütötte a szemem a Pósalaky név. No persze, kötelező olvasmány.
Ha jól emlékszem 2005-ben a NagyKönyv mezőnyét is verték a kötelező (ajánlott) olvasmányok és az ún. ifjúsági irodalom. Ráadásul a 25. helyezett volt az első, amiből nem készült film.
Néztem a fiút, ahogy ujjával vezeti a szemét a sorokon, és azon gondolkodta, hogy bezzeg az én időmben még ez a könyv is vastagabb volt. Mert ugye az még papírból készült, most meg belefér egy kb 160 oldalasnak tűnő könyvbe. Kezdtem sajnálni, hogy szegény könyvmoly szemét teljesen ki fogja készíteni az apró betű és a vékony papír.
Még egy pillantás, csak úgy feltűnés nélkül. Én is rühellem, ha beleolvasnak a könyvembe.
Éppen lapoz. Második fejezet, 150. oldal. Most akkor mi van?
Rájöttem. Ez a könyv a KOR. Kötelező Olvasmányok Röviden. Mert nincs idő, kedv, akarat egy regény elolvasására. Elég a rövidítés. Sőt, ha az mp4 lejátszók ilyen ütemben fejlődnek elég lesz a film is, vagy csak egy klip.
De ha mi adjuk a kezükbe a rövidítést, akkor miért csodálkozunk a PISA eredményen?
