Ködös hétfő reggel. Mindent beborít a tejföl.
Ködös hétfő reggel. Mindent beborít a tejföl.
Az arcok visszatükröződnek a busz üvegén. Tejüveg.
Állnak egymás mellet. Nincs ülőhely, pedig ilyenkor még szokott. Kapaszkodnak. Egyikük beszélgetni próbál. A másik csak hümmög. A kérdésig.
A kérdés mindent megváltoztat. Kinyit egy szelepet, átszakít egy gátat sisteregve tör ki a düh a nőből. Pedig a kérdés jó lett volna. Pont ilyen reggelekhez illik ezen a környéken. Ilyen győztes népszavazás utáni reggelhez.
Valahogy még sem sült el jól. Pedig jó kérdés volt.
„Nem is örülsz? Hát győztünk!”
A választól, talán még a busz motorja is elhalkult. Aki hallotta az ülésbe húzódott. Elszabadult a pokol… és tombolt a végállomásig
„Ebben a szaros országban már örülni sem lehet! Ezek mindent, de mindent tönkretesznek. Ezek direkte vesztettek! Észre sem vettük és megint bepaliztak minket! Átvertek a mocskok…
Pedig olyan jól indult. Tudtuk mi, persze, hogy tudtuk, hogy győzni fogunk. Megmutatjuk nekik! Csak azt nem sejtettük, hogy manipulálnak minket. Hogy ezek is azt akarják, hogy győzzünk…
Készültünk is az ünnepre, a férjem vett valami flancos német sört, és nem csak magának, nekünk is. Csak a gyerek az kezdett savanyú képet vágni. Nem tudott örülni még a sörnek sem. Pedig ő is kapott egy üveggel a drágából is, érezze, hogy levertük a komcsikat. De csak olyan savanyú pofával iszogatta. Pedig mondta neki az apja, örüljél érted harcoltunk! Még egy év és mehetsz egyetemre. INGYEN!
Olyan furcsa volt az én okos nagy fiam! Hümmögött, hümmögött, hogy olyan furcsa neki ez az egész, mintha a Gyurcsányi valami rosszban sántikálna már megint. Azt mondta át fog ez itten minket kúrni, figyeljük meg.
Érted te ezt? Mert mi nem értettük? Pedig okos ám a gyerek majdnem jeles tanuló, nem lehet olyan könnyen átverni. Átlát az a szitán.
Hiába mondta a férjem, hogy ne parázzon. Parázzon a bibsi-libsi kormány, mert azoknak lőttek. Nézzed – mondta a fiamnak – még az Áder is mosolyog azzal a fapofájával.
Azt mondja erre az én okos, nagy fiam, hogy nem lesz tandíj ez oké, de a Gyurcsányi azt mondja, hogy pénz sem lesz.
Ha nem lesz pénzük az egyetemeknek, akkor kevesebb államilag financiált hallgatót vesznek fel, meg több fizetőset.
Kit vesznek fel az államira? A legjobbakat, de leginkább a legjobban rákészülőket.
Ki tud rákészülni? Akinek van zséje az előkészítőkre.
Van nekünk pénzünk arra, hogy ő a kurva előkészítőre járhasson? Nincs.
Mi marad? A fizetős egyetem, ami jóval drágább, mintha tandíjat fizetne…
Megint a csórók szívják meg! És ha nem tetszik, még a pofánkba is vághatják, hogy ki nem szarja le a nyomorotokat?
Akartatok tandíjat és tudás alapú ösztöndíjrendszert? Nem! Akkor meg ne nyígjatok. Köszönjétek meg szépen a Viktornak!
Mert ezek csak ezt akarták, befeketíteni azt az áldott embert. Az egyetlent, akit még érdekel a nép sorsa. De ezek a szemetek csapdát állítottak neki. Szegény meg belesétált, oszt fél év múlva már ő lesz a hibás mindenért… Ezek a mocskos komcsik még egy vereséget is bevállaltak a cél érdekében.
A férjem meg hallgatta a gyereket, megsavanyodott a sör a szájában, és csak annyit tudott mondani szegény, hogy én jót akartam fiam…”
…és mondja, és mondja… mert ő hiszi, ő tudja, hogy a komcsik mi mindenre képesek…
A hangját elnyeli a reggeli felesre váró melósok zaja.
