Ma öt (tömeg)közlekedési eszközön utaztam. Ez ugye szinte elkerülhetetlenné teszi azt, hogy nem halljam, hogy mégis mi a bánatos lótüdő foglalkoztatja az „utca népét”, már ha van olyan egyáltalán.
Ma öt (tömeg)közlekedési eszközön utaztam. Ez ugye szinte elkerülhetetlenné teszi azt, hogy nem halljam, hogy mégis mi a bánatos lótüdő foglalkoztatja az „utca népét”, már ha van olyan egyáltalán.
Na, a kormánynak a válsága, az nem szerepelt a napi témák között. Bezzeg Klárikák, ők akadtak szép számmal.
Lehet, hogy én olvasok rosszul, de ez az én olvasatomban azt jelenti, hogy az utca népe „galamblelkű”. Magasról tojik az egészre.
Reggel a metrón megtudtam, hogy Klárika egy büdös kurva. Vagy valami hasonló. Ha valaki nem tudná, a büdös kurvát onnan lehet felismerni, hogy (idézem) állandóan vigyorog, mint parasztpicsa az angolvécére. Meg állandóan készséges. Ja és sohasem szidja a főnököt, tehát vagy dugja a főnök, vagy besúgó a drága.
Ezek után a hatoson kész öröm volt meghallgatni azt a két fickót, aki a saját munkahelyi Klárikájuk – más nevet mondtak, de nem bírtam megjegyezni – előnyeit ecsetelték. Ezek az előnyök különösen akkor domborodnak ki, ha kicsit – na jó nagyon - előre hajol. Ja, és olyan jó a segge, hogy az még elölről is látszik…
Délután a trolin két informatikus szórakoztatta egymást. Természetesen a kollégák, kolléganők internetezési szokásaival, és egyéb informatikailag értékelhető szokásaival. Hát aberrált egy helyen dolgozhatnak… Mindenesetre – és most már maradjunk a jól bevált névnél – az ő Klárikájuk is ott van a szeren. Ez a Klárika már az első napon leírta magát. Történt, hogy miután beállították a gépét a cégnél a rendszergazda be akarta állítani a jogosultságait. Ennek a műveletnek a részeként kérte Klárikát, hogy mondjon egy jelszót, mire Klárika, lebetűzte az első eszébe ötlő jelszót, azt hogy ká, el, á, er, ipszilon. Nem jó Klárika – mondta a rendszergazda – kell hogy legyen benne szám, kis – és nagybetű. A válasz rövid gondolkodás után – Legyen Pussycica, így hív a barátom.
Ezek után a vonaton az ifjú pár mióta járunk együtt témakörben folytatott civódása, már üdülés volt. Főleg, mert erről a Klárikáról kiderült, hogy matekzseni.
„Mikor is találkoztunk először? Elsején? Nem, ötödikén. Azaz elsején csak akkor sokat mojitóztam. De Te olyan édes voltál. Vagy a haverod? Melykőtök nyomult is rám először. Ja, ja. Igen az mégis inkább Te voltál. De ötödikén randiztunk. A moziban. Emlékszel a haverod hívott, csak Te is jöttél. Ő meg ment. Emlékszem ám mindenre. Utána elmentünk táncolni. Hova is? Na mindegy. Hú, de bepezsiztem akkor. Szóval, akkor már huszonkilenc napja járunk, vagy csak nyolcadikán jöttünk össze és akkor pezsiztem be? Nem. Ötödikén.”
A mögöttem ülő felpattant és „ez a liba még számolni sem tud” morogta és átment a következő kocsiba… én még hallgattam a számtanzsenit, amíg a fiú be nem tapasztotta a száját.
De kormány válságról szó sem volt. Sehol.
Az utca zaja elnyomta a bolhaköhögést… valami rádióból Illés szólt.
Klárika egy kicsikét butácska...
ps.: Vagy csak én hallok már mindenütt Klárikákról... pedig az az egy akit ismerek nem ilyen. :))