A katona – ezt magam is tapasztaltam – állandó pénzhiányban szenvedett a népi hadseregben. Meg nőhiányban. De a pénzhiány dominált.
A katona – ezt magam is tapasztaltam – állandó pénzhiányban szenvedett a népi hadseregben. Meg nőhiányban. De a pénzhiány dominált.
Ez a két sorkatonákra jellemző hiánybetegség valamilyen rejtélyes oknál fogva minden helyőrségben megteremtette a maga Loch Ness-i szörnyét, a szakasz/század nőjét.
Régi legenda. ’78-ban Cseh Tamás is megénekelte. Igaz nem laktanyával, hanem munkásszállással.
„Néhány lepedőt összekötve
leeresztettünk a földszintre
és egy Ica nevű nőt így húztunk fel.
Felhúztuk Icát a negyedikre,
én, a Feri meg a Bíró Imre
a rendészek így nem láthatták meg.
Örvendezett a munkásszállás,
megszűnt a nők utáni rohangálás,
végre szereztünk egy állandó nőt…”*
Szóval állandó nő.
Az állandó nő szinte minden legendában egyforma. Tizenhat elmúlt, de még nincs tizennyolc. Intézettből szökött. A bújtatásért és ennivalóért cserébe sokakkal volt „kedves”.
Sőt némelyik, némi készpénz ellenében bárkivel kedves volt. Természetesen a pénzt megosztotta jótevőivel.
Érdekes módon Z. is tud a laktanya állandó nőjéről, de az sajnos, még a bevonulásukat megelőző nyáron bújt meg a telephelyen és néhány öreg katona pátyolgatta. Magyarul Loch Ness-i szörny.
Ha már a pénzkeresetnek ez a módja nem jutott osztályrészükül, azért Z.-ék is megpróbáltak pénzt csinálni. A század sofőrjei az üzemanyagot adták el a helybélieknek. A kantinos bögrecsárdát tartott fenn, titokban. Csöves zugmozit üzemeltetett maximum tíz nézővel, és videofilmeket másolt jó pénzért. Még a hivatásosok is próbáltak plusz pénzhez jutni, a Szolgvez sok kicsi, sokra megy alapon kávét főzött.
Szóval pénz.
A nagy pénzszerző ötlet júniusban született meg. Jampi ötlete volt, ezért is lettek kiképzők Oszival és Csövessel.
Történt ugyanis, hogy ’86 nyarán elkezdték felújítani a legénységi konyhát. Gyakorlatilag október végéig csajkából ettek a bakák a tábori konyhán. Szívás.
De a tábori konyhán nincs ünnepi ebéd, így az esküeltávnál a kopaszok kétnapi hidegélelmet kaptak. Ez két nagykonzerv és három gyíkhús. Jampi megtudta, hogy a nagykonzerveket húsz, a gyíkhús darabját öt forintért lehet elpasszolni a szomszédos falu vegyesboltjában. Osztottak szoroztak.
A Szolgvezt – ugye - nem lehetett kihagyni a buliból, különben nem jutnak ki a konzervekkel a laktanyából. Ők vannak négyen, ez ugye a Szolgvezzel öt, és kétszázötven kopasz.
Ha mindent jól csinálnak az 2.750,- forint fejenként.
- Apám – nyögött fel Oszi, a szám hallatán – anyám ennyit keres egy hónapban. – és dörzsölni kezdte a két combja között a tenyerét.
- Azért ne élvezz el! – figyelmeztette Jampi. – Annyi felé osztjuk a pénzt, ahányan szállítjuk a cuccost. Meg mi van, ha a kopaszoknak kell a konzerv. Ne éld bele magad. Ja és az is lehet, hogy az ügyeletesi pultot támasztod, akkor, meg coki! – vigyorgott. – Na jó, fizetek neked egy láda sört!
Három hónapig vártak. Kiképzők lettek.
Azután az eskü napján Jampi - a majdnem apósának köszönhetően - fogdába vonult.
Három láda sör várta a „szabadulását”.
Szóval pia.
* Cseh Tamás: Amikor Désiré munkásszálláson lakott
