Nem volt több mint egy korty pezsgő. Pillanatig állt a levegőben, ahogy az üveg kicsúszott alóla, majd szétszóródva a földre hullt.
Nem volt több mint egy korty pezsgő. Pillanatig állt a levegőben, ahogy az üveg kicsúszott alóla, majd szétszóródva a földre hullt.
Az üveg nem tört el. Talán visszapattant egy picit, talán egyből az oldalára feküdt, és legurult a járdáról otthagyva a három lányt a mécses körül, a körúton.
Hat óra. Csak a lámpák és a kirakatok világítják be a körutat. Festékes, cementes ruhás melósok sietnek valami építkezésre, kezükben dobozos sör. A csavaros kiflit a boltnál hagyták. Nekik nincs ünnep. Majd holnap, esetleg akkor ráérnek emlékezni a halottaikra. Ma még nem.
A lányok a gyertyát nézik a járdán. A kirakat fénye megcsillan a bőrükre festett álarcon. Ahogy elmegyek mellettük csak kettőt sikerül kivennem. Egy kék-ezüst pillangót, és egy bíbor denevért.
Halloween partyról jöhetnek.
A pezsgős üveg a pillangós arcú kezéből csúszott ki. Nem reagálnak a koppanásra, csak a mécses táncoló lángját nézik. A pillangós arcú felnéz. Talán egy ablakra. Talán az égre. A csillagok felhő mögé bújtak. Elővesz egy zsebkendőt. Azután visszateszi. Vigyázni kell a festékre.
Megfogja a másik kettő kezét. Szia – mondja a mécsesnek – vigyázz ránk! – és lassan húzni kezdi a többieket. Az ellenkező irányba tartanak. Csak a hátukat látom.
A mécses ott marad a körúton. A fényét elnyomja a hajnali derengés…