A „Szia, te is jó vagy?” kérdés, mondhatni meglepett. Pedig olyan békésen indult a reggel.
A „Szia, te is jó vagy?” kérdés, mondhatni meglepett. Pedig olyan békésen indult a reggel.
Magamban a KFT örökbecsű Elmúltak az ünnepek című szerzeményét dúdolva ültem le a buszon. Mert volt hely, méghozzá, ha úgy vesszük dögivel. Az utastársak – mind egyes ülésen – próbáltak rágyógyulni a fűtésrendszerre. Bár szerintem csak a remény buzgott túl bennük.
Más lehetőség - no meg radiátoros ülés - nem lévén az egyik fagyos duplaülést választottam.
Rejtvényt fejteni ott is lehet. Lehetne.
Három megállóval és két kanyarral arrébb csapódott be mellém a… a sapkás nő. Valami iszonyatzöld horgolt sapkában. Rám mosolygott és feltette a kérdést, hogy „Szia, te is jó vagy?”.
Mit lehet erre mondani? Azt hiszem elég hülyén nézhettem. Ami ugye alapból is megy, ilyen az arcberendezésem, de ráadásul két dologról nem volt halvány gőzöm se. Egy, mégis ki ez a nő? Kettő, most miben is kéne jónak lennem?
Nos, a jól megfogalmazott kérdések helyett, mindössze annyira tellett, hogy „tessék?”. (Ráadásul az is csak így csupa kisbetűvel.)
Tudott a szememből olvasni. Sőt ez az arcfelismerését is javította. Kiderült, hogy én nem én vagyok. Azaz én nem az vagyok, akinek ő gondolt. Hanem más. De miből gondolta, hajnalok hajnalán a buszon, hogy én közepes vagyok. És ha már jó, akkor mitől, illetve miben, vagy mire vagyok jó? És miért is? Ki jó még?
Kértem, hogy árulja már el.
Nos, arról van szó, hogy a kedves utastárs egy volt kollégájával kevert össze. De ha már belekezdett… és ugye, ha ló nincs…
Mert az van, hogy a köz szolgáit mostanság már minősítik, ettől függ – már ha lesz – a jutalom, meg ilyen apróságok. Például a hivatalban, ahol ő dolgozik a kiválók vehettek ki szabadságot a két ünnep között. Esetleg még néhány magas. Ő jó. Ő megy dolgozni. Mellesmeg ebben a rendszerben, aki a jónál rosszabb, az már nem is jó, tehát a jó az csak közepes, vagyis inkább elégséges. Na de miért is lett csak jó?
Megjegyzem, csak az ő oldaláról ismerem a történetet, tehát lehet még más is a dolog mögött.
Szóval a sapkás nő egy hivatalban dolgozik. Munkakörét tekintve ügykezel, azaz iktat. Ahogy ő mondta bizalmas iratokat. És nem azért nem lett magas, vagy kiváló, mert valamit elrontott, rosszul csinál. Á dehogy, hanem mert – mint a főnöke mondta – nem elég kreatív, nem elég önálló. Mert nem keresi az új feladatokat. Mert nem elég fejlett a kommunikációs készsége. Igaz ez csak az írásbeli kommunikációra vonatkozik.
Húsz éve dolgozom hivatalnak mondható helyen. Tisztában vagyok vele, hogy az iktatás - akarom mondani ügykezelés - egy baromira lélekölő robot meló, de enélkül nem műkszik a büro.
Kreativitás. Na mármost nekem az iktatást végző ne legyen kreatív. Te nagyon nem. Nekem éppen elég, ha időben eljutnak hozzám azok az ügyek, amik rám tartoznak. Nem azok, amik másra, csak és kizárólag az, ami rám. Egy iktató, ha kreatív, az maga a káosz.
Önállóság. Ha esetleg attól lenne önállótlan, hogy arra iktatja az iratokat, akire szignálták, akkor legyen csak önállótlan. Ne akarja már eldönteni, hogy melyik ügy kire tartozik. Valahogy ez olyan, mint a kreativitás, nem az iktatóban van a helye.
Új feladatok. Na itt azért lenne ötletem. Például takaríthatna, vagy kifesthetné az irodát… ez azért eléggé új feladat az iktatáshoz képest. Hát nem?
Az írásbeli kommunikációs készség minősítése az végképp érthetetlen. Lehet, hogy nem ismeri a számokat? Vagy rosszul másolja az iratok tárgyát? Miktől lehet rossz egy iktatós írásbeli kommunikációja? Segítsen már valaki!
Persze a megoldás egyszerű.
A hivatalvezető megmondta – lehet, hogy már neki is úgy mondták – hogy a kiváló, meg a magas minősítésű munkatársak száma limitált. Ebből lehet(ett) gazdálkodni. Mert mindenki nem lehet kiváló, kell magasnak is, meg jónak is lenni. De azt, hogy miért csak jó valaki azt indokolni kell. És nem azzal, hogy a kiválók száma limitált.
Búcsúzóul még annyit tett hozzá, hogy mit, és hova dugjon fel magának a Szetey ex államtitkár úr, ezért az ötletéért.
És ment iktatni a maga közepes módján.
Vajon mit csinálhat egy könyvelő azért, hogy kreatív legyen?
