A nekibuzdulásom, hogy szabadegyetemezek a fesztiválon pont addig tartott, amíg meg nem láttam egy hőmérőt, ami a tűző napon negyvenöt fokot mutatott. Átértékeltem a terveimet, bár a strand még jó ötletnek tűnt, de ami ennyire kézenfekvő azt jobb kihagyni.
A nekibuzdulásom, hogy szabadegyetemezek a fesztiválon pont addig tartott, amíg meg nem láttam egy hőmérőt, ami a tűző napon negyvenöt fokot mutatott. Átértékeltem a terveimet, bár a strand még jó ötletnek tűnt, de ami ennyire kézenfekvő azt jobb kihagyni.
A nagyszínpad programja is átalakult, PUF-ék színpadot váltottak és délutáni fellépőgyilkos meleget kihagyták. Vagy csak meccset akartak nézi.
A minket nem túlságosan felvillanyozó program lehetővé tette, hogy ne akarjunk hőgutát kapni. Hat órakor - ami számunkra késői kezdésnek mondható – még időben érkeztünk, hogy belenézzünk a Csíkék műsorába. A korai időpont ellenére tömeget sikerült megmozgatniuk. Azért érdemes azon elgondolkodni, hogy ezt a tömeget, a népszerűségüket leginkább annak köszönhetik, hogy a rock feldolgozásaikkal újra élővé tették a népzenét. Nem véletlenül kerülöm az tradicionális jelzőt. A tradicionálisnak hívott népzene – szerintem – halott, vagy inkább megkövült zene. Nem újul, nem változik, nem a mindennapokról szól, valahol ott ragadt a múlt században. Ezen – és megint csak az én véleményem – változtatni szabad, sőt kell, amit í Csík zenekar meg mert tenni. Na ez, Csíkék nagy titka.
Hobo előtt egy ki körsétára indulunk, hátha történik valami. Ha nincs program a színpadon csinál az élet.
Egy szemmel láthatóan kiütés határán álló pár sátrat állít. Na jó, harcol a sátorral. Jelzem a sátor áll nyerésre. Letudnám azzal, hogy napjegyesek, de a lány valami olyan szőkeséget művel, amire az ember azt mondja, hogy ezt végig kell nézni. Jó egy percig agonizál azon, hogy a sátor merevítőit egymásba illessze, mindezt kartávolságon kívül. Próbálkozik. Elesik. Szerencsére elszánt és nem adja fel. A srác robot üzemmódban, de nem sokkal hatékonyabban küzd. A lány harca azonban közönséget csinál a produkciónak. Általános vélemény ezt az állapotot kemikáliák nélkül nem lehet elérni. Az egészségügyi kommandók egyike azt találgatja, hogy kell-e ide orvos, vagy kibírják szakember nélkül. A lány a cipőfűzőjét rögzíti a talajhoz egy cövek segítségével a sátor helyett, majd szemmel láthatóan nem érti, hogy mi van. Fotósok ragadnak ott, és csinálnak néhány biztosan eladható anyariasztó fotót. Kíváncsi vagyok, melyik lapban látom viszont. Film mindenképpen lesz belőle, ugyanis az egész kamu! Színészek – mondja egy mellénk lépő fickó – éppen a krétakör előadását látjuk, ami a http://holahatar.hu részére készül.
És a sátorállítók hirtelen kijózanodva csomagolni kezdenek.
Mellettünk egy lány kezd hárpiázásba előző éjszaka óta bekövetkezett romantika hiányt kérve számon partnerén… és azon gondolkodunk, hogy ez most színház vagy az élet.
Színház az egész világ, legyintünk és irány Hobo.
Hobo, aki ugyanúgy rocklegenda, mint Bill Kapitány, vagy az Omega, csak ő nem fért bele az első napba. A régi számokra őrjöng a közönség. Még azok is, akik Ákosra jöttek. Ami jó, az jó.
Ákos számomra rejtély.
Kettős látásom van belőle. Van ugye az a tanulékony szörnyeteg, aki a gitárjával a kezében szakadékba néz. Akit nem lehet nem szeretni. Azzal a csibészes félmosollyal.
Az Ikon, mert Ákos akár tetszik, akár nem, ikon.
És jót tesz a közönségnek, ha kiszolgálják az ízlését. Keményebb, feszesebb az „új” hangzás. Új, mert Szakos Krisztán átdolgozta őket, amitől frissebbek lettek. Nem jobbak, mint eredetileg, nem rosszabbak, egyenrangúak.
A produkció él, és mindenki táncol.
De van itt egy de. Van az a két szám között a színpadon sértetten elmélkedő valaki. A másik Ákos, aki talán ironikusnak gondolja magát, de csak sértett. Akit sért, hogy nem ő nyerte az ide Viva Cometet, holott… Hogy egy fesztiválon, nem csak egy színpad szól…
Holott mindez nem számít, csak a közönség. De ezt mintha a két szám közötti csendben elfelejtené.
Át Haidamakyra.
Megvallom a kozák rock showt vártam a legjobban, az idei felhozatalból. Pörgős bulinak nézett ki, de vádliszaggató lett. Nem lehet őket nyugton ülve hallgatni. Az első másodpercben robban az energiabomba és végig kitartott. Ezekbe legalább két adag duracell nyúl szorult. Hát még amikor Smells likeot kezdték kozákul, talán még Kurt Cobain is leszállt közénk tombolni. Azután megemlékeztek idol mester tegnapi koncertjéről a Ready, Steady, Goval, majd egy kis Stones… mindezt kozák módra.
Nekem valahogy jobban bejött, mint a Prodigy, pedig az állítólag nagyot szólt…
Ha etnoval kezdtük, akkor zárjunk is etnoval. Így kerek.
Na jó, még egy kis etnon kívüli HS7 belefért, aztán irány a zuhany, irány az ágy.
Mert nem szeretném az utolsó napot átaludni.