Az elmúlt héten a jelenlétem a virtuális világban mondhatni a béka seggével konvergált. Órák helyett percek. Szabadságoltam magam.
Az elmúlt héten a jelenlétem a virtuális világban mondhatni a béka seggével konvergált. Órák helyett percek. Szabadságoltam magam.
Állítólag most azt kéne éreznem, hogy lemaradtam, hogy kimaradtam.
Valahogy nem megy.
Tizen éve harcolok a gépszíj ellen. Aztán valahogy mindég elkap. Pörget a mókuskerék. A jelen lenni. Részegít. Feldob…
Egyszer – nem kevés unimukk elfogyasztását követően – keresztapám azt kérdezte, hogy „Te gyerek, szerinted te úgy iszol, mint az állat, vagy úgy, mint az ember?”
Fejfájós, filmszakadást követő délelőtt volt. Olyan amikor az ember két aszpirin után már szégyelli magát, e ahhoz előbb az a két aszpirin kell. Olyan amikor az embernek két feje van és valahogy a kisebbik van kívül. Amikor a második gondolata, az, hogy visszanézi a telefonjában az előző éllel elküldött esemeseket, mert nem biztos azt és annak tényleg el kellett volna küldenie.
Mondjuk akkoriban még ez a veszély nem fenyegetett, mert a mobil akkor még kevesek kiváltsága volt.
De ugye hülyeséget mondani, csinálni segédeszköz nélkül is lehet.
Szóval még a mi történtet próbáltam felidézni egy kávé és két aszpirin mellett, amikor keresztapám nekem szegezte a kérdést.
Mit lehet erre mondani? Főleg, ha azzal sem vagy tisztában, hogy a kérdés csak az elfogyasztott alkohol mennyiségének, vagy valami másnak szólt.
Valami olyasmit motyogtam, hogy az előbbi.
Megrázta a fejét, és azt mondta, hogy dehogy. Úgy ittam az este, mint az ember, mert az állat jobbára tudja, hogy mikor elég… csak az ember akar mindenből többet, mint amire szüksége van.
Hát igen, azóta próbálom megtanulni, hogy időnként meg kell állni. Körülnézni, lassítani.
Nehéz.
Mondhatnám, hogy ebben a rohanó világban lehetetlen… Mondhatnám, mert, ha pörget a mókuskerék, akkor úgy érzem, lemaradni olyan, mint egy kicsit meghalni. Ha nem vagyok jelen, ha nem vagyok érdekes, akkor már nem is vagyok.
Tizen éve harcolok a gépszíj ellen.
Nem, nem akarok kiszállni, csak lassítani, mert már jobban félek attól, hogy elrohanok valami mellett, mint attól, hogy lemaradok.
Tanulom, tanulgatom, amit az állatok tudnak.
Hogy mennyi az elég.
