Ha a túlképzettségről meg a munkaerőpiacról esik szó jellemzően előkerül az a kérdés, hogy mit is mond a bölcsészhallgató a végzett bölcsésznek, ha összetalálkoznak? Hát azt, hogy két sajtburgert kérek.

Évek óta erősödik a vélemény, hogy a magyar felsőoktatás elsődleges célja nem a szakemberképzés, hanem a munkanélkülivé válás elodázása.

Amikor az ember gyereke a „mi leszel, ha nagy leszel?” kérdéskörben túljut azon a korszakon, amikor a kukás és a buszvezető azonos presztízzsel rendelkezik, mint a doktor néni és a pilóta, akkor kezdődnek az igazi bajok. Mert ugye az ember azt szeretné, ha a csemetéje többre vinné az életben. Ha könnyebb, jobb munkája lenne, természetesen több pénzért. Ehhez meg cél a magasabb iskolai végzettség, ami sokszor erőn felüli anyagi ráfordítást igényel a szülőtől és az államtól egyaránt.

Igen az államtól is, mert ugye az olyan képzésre költött pénz, amit az illető nem tud hasznosítani, az a képzést finanszírozó szempontjából kidobott pénz. Minek képezzenek jogászokat – állítólag túltelített a piac – ha egyszer fizikatanárra lenne szükség. De ki az isten akar fizikát tanítani? Ennyiért? Olyan kölköknek, mint akár a saját osztálytársai? Na ugye, hogy szinte senki.

Szülő legyen a talpán, aki a tizenegykét éves gyerekét olyan pálya felé tudja terelni, ami tíz év múlva biztosan munkát ad a gyereknek. Márpedig a pályaválasztásnak ez lenne a célja. Piacképes képesítés.

Kormányzati körökből is egyre sűrűbben hallani, hogy a képzést a gazdaság igényeihez kell igazítani. De hol van az a vátesz, aki meg tudja mondani, hogy akár három év múlva mi lesz a gazdaság igénye? Merre fejlődünk? Mi lesz a gazdaság húzóágazata.

Az elmúlt hetekben azt hallottam a miniszterelnöktől, hogy a gyógyturizmus [tetszik tudni bal-ne-o-ló-gia!]. Mástól azt, hogy a kerékpáros turizmus. Gondolom, itt az elhíresült párméteres kerékpárutakat akarják bemutatni buszos körutazás keretében…

Az agrárium ura meg azt mondta, hogy tíz éven belül 700.000 ember fog a mezőgazdaságból élni. Talán visszajön a gumipitypang a magyar narancs mellé, vagy valami más csoda jön, mert jelenleg úgy néz ki, hogy a magyar termék kicsit drágán kerül a piacra, a hazai vásárló meg árérzékeny. Gőzöm sincs, hogy miből lesz ez a mezőgazdasági csoda.

Egyelőre úgy tűnik, hogy az oktatási rendszer átalakítása nem a gazdasági igényekhez igazodás jellemzi, hanem a gazdasági igényekre való hivatkozással takarózó spórolás.

Ezt mutatja a kaposvári Toldi átszervezésnek nevezett bezárása, ami mellett a legnyomósabb érvek úgy hangzanak, hogy

1. A térségben a munkanélküliek 34 százaléka érettségivel rendelkezik.

2. Túldimenzionált Kaposváron a gimnáziumi képzés, amely nem ad kellően piacképes végzettséget, miközben a csökkenő gyereklétszám mellett elvonja a diákokat a szakmunkásképző szakiskoláktól, szakképzésektől.

Ha ehhez hozzáveszem, hogy a miniszterelnök az ország gazdasági felemelkedésének a tankötelezettség korhatárának a leszállításában látja. Hogy csökkentik a felsőoktatásban az államilag finanszírozott helyeket…

Nekem úgy tűnik, hogy a kormány új elitet kíván létrehozni. Egy szűk kiváltságos értelmiségi réteget.

A tudás hatalom (Scientia potentia est) tartja a mondás.

A tudás jobbára azoknak a gyerekeknek lesz a kiváltsága, akiknek a szülei megengedhetik maguknak, hogy a gyereket taníttathassák.

Ők lesznek a hatalom örökösei.