Már éppen kezdtem örülni, hogy végre valami jó irányba mozdult. Nemzetünk kéklő egének fényes napja a bedőlt devizahitelesek kapcsán valami építkezésről beszélt. Valamiféle mintalakóteleptől.

Na bumm – mondok magamnak – lesz egy második Orbán Viktor mintalakótelep. Nem az a lényeg, hogy ki csinálja, hanem az, hogy lesz.

Megjegyzem azért második, mert úgy az ezredforduló táján találkoztam először ezzel az elnevezéssel. Akkor a Gubacsi út és a Kén utca sarkán lévő – a köztudatban csak dzsumbuj néven szereplő - épületegyüttes falát díszítette a felirat, utalva a regnáló kormány szociális érzékenységre.

A dzsumbuj szükséglakás-telep volt, amelynek négy tömbházából, még ma is áll kettő vagy három. Közös pont a dzsumbuj és a jelenlegi tervek között, hogy így vagy úgy de rászorulóknak épülő lakásokról, a rászorulók lakásgondjainak megoldásáról lenne szó.

Szóval volt egy olyan „végre valami” érzésem a terv hallatán.

Én is azok közé a balekok közé tartozom, akik a jó üzlet reményében, vagy csak az égbeszökő bérleti díjtól való félelmében megvette a tanácsi lakását. Meg azok közé, akik később rájöttek, hogy az így megalakult majd százlakásos társasháznak az egy lakásra jutó kiadásai (elmaradt felújítások, drága üzemeltetés, közös költséget nem fizető tulajdonostársak…) bőven jelentenek annyi, ha nem több kiadást, mint a jó üzlettel remélni vélt haszon.

Azóta hajtogatom, hogy bérlakásokat kellene építeni, ami talán megkönnyítené a lakáshoz jutást a kispénzűeknek. Csak ezzel az a baj, hogy hosszú távú pénzlekötéssel és üzemeltetési feladatokkal jár, amivel sem az önkormányzatok, sem az állam nem szeretne bíbelődni, a magántőke, meg gyors megtérülésre vágyik. Bérlakás frontos szarban van a haza.

És most jött ez a mintalakótelep ötlet a miniszterelnöktől. Mondok magamnak végre lesznek bérlakások. De nem. Csak bérelhető családi házak lesznek.

Az a baj, hogy a miniszterelnök mintha nem lenne tisztában a lakás, a ház és a házrész közötti különbségekkel. A lakásnak nincs elő- és hátsókertje, tehát itt házról, vagy házrészről lehet szó.

Ez utóbbi a bérbeadónak kényelmesebb is, hiszen

Valahol Budapest környékén. Halkan jegyzem meg, attól tartok, ha megépül a mintalakótelep derünek ki azok a problémák, amikről a tervezés során megfeledkeztek. Óvoda, iskola, közlekedés…

Szóval épülnek házak. de nem akárkinek. A miniszterelnök elmondta, hogy már a négyzetméter-kalkulációk is  elkészültek. Eszerint a házaspárok 40, az egygyermekesek 50, a kétgyermekesek 60, a háromgyermekesek pedig 80 négyzetméteres családi házat kaphatnának.

Erre mondják sokan, hogy végre megnyílik az út a panelból a kertes házba.... csak be kell dő'teni a hitelt. De félre a viccel!

Szóval kinek nem jár állami bérlakás?

Egyedülállóknak, gyermektelen élettársaknak, és a négy, vagy annál több gyerekeseknek.

Gondolom, az egyedülálló költözzön haza a mamához, az élettársak meg házasodjanak.

A franc se tudja, de ezzel a mintalakóteleppel úgy vagyok, mint a nyugdíreformmal, nem az ötlettel van bajom. Az jó.

De félek a várható dilettáns megvalósítástól. Mert az ördög a részletekben lakozik.