Lassan túl vagyunk ezen a tanulságos hétvégén. Ismét járt az idő, és a katasztrófavédelem ismét pörgött a hátán, mint a felborított ganajtúróbogár. Mondanám, hogy ennyi, de nem, mert lehet az isméteket folytatni.
Az ellenzék és a tűzoltók egy része ismét lemondásra szólította fel a főkatasztófavédőt, mert ahelyett hogy megelőzné, vagy elhárítaná, ő védi a katasztrófát, meg persze a legkorkedvezményesebb nyugdíjast, hogy inkább maradna otthon, mint azt mostanság tisztességes nyugdíjastól elvárja a kormány, és ne akarjon a legfőbb belügyér lenni.
Meg persze boldog-boldogtalan kicikizte a kormányfőt, azért a helyre kis kampányvideóért. Pedig az volt a hétvége egyik legfontosabb momentuma. Majd mondom mindjárt, hogy miért, de kezdjük Bakondi úrral, aki főállásban védi a katasztrófát, most bő két napon keresztül tette ezt sikerrel.
Nem, őt nem azért kell kirúgni, mert nem ért a katasztrófavédelemhez. Az egy dolog. Egy iskolaigazgató sem naprakész az összes tantárgyból, azért még remekül vezetheti az iskolát. Bakondi úrral nagyobb a baj, ő ahhoz nem ért, amire szerződtették. Nem tud szervezni és nem tud irányítani. Na, nem úgy általában, az megy neki. A szervezet elketyeg a hétköznapokon, szinte hiba nélkül, csak a rendkívüli helyzetekben tör ki a káosz. Feltehetőleg a katasztrófavédelmet sem a legjobb főcsővezető, vagy a roncsból szabadítás Paganinije vezetné a legjobban, hanem egy Vezető. Így nagy V-vel. Egy irányítani, intézkedni tudó valaki. Mert amikor katasztrófahelyzet van, nem mutogatni kell, hogy ki a hibás, Holle anyó, vagy a felelőtlen autósok, vagy a Jégkirálynő, hanem cselekedni.
Például péntek reggel és nem szombat délután kellett volna önkénteseket toborozni. Például gondoskodni kellett volna lapátról. Például nem kellett volna órákig buszoztatni az önkénteseket egy félórás munkáért, hanem oda irányítani (ez a varázsszó, irányítani!) őket, ahova kell. Mert ez így kabaré lett.
Mi magyarok, baromira segítőkészek vagyunk a bajban, ez már megmutatkozott sok katasztrófahelyzetben, csak az ilyenkor felszabaduló energiát valahogy sosem sikerül jól hasznosítani. Azt már tudjuk, hogy egy árvíznél a védekezés négy fő eleme közül – úgy, mint ember, lapát, zsák, és homok – egy valahogy mindig hiánycikk. Én marha azt hittem, hogy a hó azért jobb, mert csak ember és lapát kell. De úgy látszik, az is túl sok változó…
Na, Bakondit ezért kell kirúgni.
Oszt még ott van a főnöke a legfőbb belügyér, akinek már csak azért is vállalnia kellene a felelősséget, hogy Bakondit kinevezte (vagy kineveztette). Meg azért is, hogy ő speciel a katasztrófahelyzetért a felelőtlen wellneszezni vágyó autósokat okolta… és itt jön a képbe a miniszterelnök kampányfilmje.
Ott ugye, egy teljesen véletlenül arra baktató szimpatikus fiatal párt vesznek fel a kocsijukba, akik ráadásul még határontúliak is, meg dolgoznak is, merthogy éppen a magára hagyott kamionjukhoz baktatnak a havas tájban. [Gondolom a férj a sofőr, az ifjúasszony a váltótárs, különben mi a rosszsebet keresne a kamionban.] Szóval felveszik őket, és beszélget velük a miniszterelnök, hogy mióta rostokolnak, meg számítottak-e arra, hogy beszorulna a hóba? Mire a fickó azt mondja, hogy csütörtök óta, és nem, nem számítottak rá, mert Pesten még az eső esett… Na, itt kellett volna a mi miniszterelnökünknek a fékbe taposni, és kiszállítani a legfőbb korkedvezményes nyugdíjast, hogy „Addig itt lapátolsz vazze, amíg járható nem lesz az út, mert nem az autósok voltak felelőtlenek, hanem az embereid hülyék ahhoz, amit csinálnak. A többit majd megbeszéljük, ha minden út járható.”
Nem ez történt…
Más baj nincs a kampányfilmmel, mert akkor lenne igazán alkalmatlan a mi miniszterelnökünk, ha ilyenkor nem venné fel a katasztrófás bőrkabátját, és nem látogatna a helyszínre. Lehet, hogy hülyén hangzik, de neki ez is a dolga. Mint ahogy az is az ő dolga lenne, hogy a tehetségtelen vezetőitől rövid úton megszabaduljon.
Még mielőtt ideér az ár…
És kedves trollok, most lehet ballibezni, már ha elég messze laktok mindennemű árvízveszélytől, mert ha nem, akkor vegyetek zsákot, lapátot, homokot. Dolgos kéz lesz elég, ígérem.