6. Alabárdos

Mesélem Z-nek, hogy a végén megnyugtattuk Petit, hogy ő most, ha nem is a szabályt erősítő kivétel, de legalább ellensúly a mérlegen. Ez valószínűleg meg is nyugtatta, mert olyan elégedett vigyorral ült tovább a helyén, hogy szívem szerint ráborítottam volna a kávémat…

Új taktika. Merőben új. Nem ígérni semmit.

Budapesten minden megtörténhet... (Az indexről van. Nem szokásom, de ezt minél több embernek látnia kell.) Szívem szerint minden hazai politikusnak elküldeném, hogy tanuljanak...

A városi legendák nagyrészt a fantázia szülöttei. Meg nem történt esetek, amik akár meg is történhettek volna, vagy ha megtörténtek, akkor semmiképpen sem úgy történtek, ahogy a szájhagyomány őrzi őket, de akár úgy is történhettek volna…

Amióta Hunnia KSK lett a Goli, azaz a Goldberger SE azon gondolkodom, hogy baj-e, ha valamilyen szervezet, párt, vagy akár egyház áll nyíltan egy sportszervezet mögé?

Hallgatom a mögöttem ülőket, meg hogy nincs igazság. Meg, hogy ilyet csak a kommunisták engednek meg a magukfajtának.

Örülhetnek a közszolgák szakszervezetei, hiszen jövőre vége júniusban meghirdetett határozatlan idejű közigazgatási létszámstopnak!

Ééés? – a vörös hajú nő hangja úgy emelkedik, mint a légósziréna. – Ééééés? Mégis mit gondolnak ezek? Korkedvezményes nyugdíjat fognak adni, vagy negyvenhét évesen szülni kéne még egy utolsót? Mert egy fizetésből nem él meg egy család! Már megint a férfiak akarják eldönteni, hogy mi egy nő dolga az életben.

Irénke néni majd infraktust kapott. Mielőtt bárki kijavítaná az infraktust infarktusra, előre szólok, hogy Irénkénél reklamáljon, mert ő így szokta mondani. Márpedig akkor az úgy van. Az urának is megmondta, hogy a bagó viszi a sírba, és úgy is lett. Pesta bácsit egy taxi ütötte el, amikor cigarettáért szaladt a kisboltba.

Az oroszlánfejű mormogott a mobiljába. Mormogott, hogy leszarja, meg hogy egyszer fiatal, és nem fogja őt az az állat korlátok közé szorítani. Neki jár a szabadság…

Ha a híreket olvassa valaki, előbb-utóbb az derül ki, hogy a teljes államadósság a BKV lelkén szárad. Sőt talán a gazdasági válság is. Repkednek a milliók. De tényleg. Lassan minden napra jut néhány tízmillió, amit valaki elsíbolt.

1980-ban kiadtak egy könyvsorozatot. Az volt a címe, hogy Már tudok olvasni. Alsósoknak szánták, hogy egyszerű szövegekkel könyv élményt nyújtsanak a gyerekeknek. Hogy rászoktassák őket az olvasásra.

Azt hiszem a szomszéd asztaltársaság szolgáltatta a témát. Ha az ember nem figyelt rájuk, mintha oroszul beszéltek volna, de amikor odafüleltem, kiderült ezek bizony anyám nyelvén szólnak. Mondom Z-nek, hogy hallga csak. Elhallgat. Bólogat, majd eszébe jut valami, azaz valaki. A Jóska.

Egyszer láttam két „hittérítőt”, amint egymást győzködték, hogy melyikük Jézusa az igazi. Mintha Jézusból több lenne… Mindketten az Újszövetséget citálták. Nem vártam meg, hogy melyikük győz. Nem hiszem, hogy bármelyikük is felülkerekedett. Na nem a vitában, mert ez nem volt vita. Süketek voltak egymásra.

Van abban valami morbid, hogy a BKV hogyan kezd a megújulásának a kommunikálásába.

Lehet, hogy mi magyarok ismét valami újítással szolgáljuk a nemzetközi diplomáciát. Feltaláltuk a udvariatlansági látogatást. És ehhez időnként elég csak elindulni, megérkezni nem szükséges. Bár nem tilos.

Felfele a mozgólépcsőn az életről, az életéről gondolkodott.

Azért van itt baj. Mármint önkormányzati bérlakás fronton. Nem is kevés.

Azaz a lakás az kevés. Állítólag.

Vannak olyan emberek, aki egyedül megtöltik a helyet, ahol éppen tartózkodnak. Nem méretre. Aki most felszállt, van vagy hetven kiló a maga majd két méteréhez. Mégis, amikor megszólal…

Vajon mit lehetne felelni arra kérdésre, hogy lesz-e káosz? Minden valószínűséggel csak annyit, hogy csak nagyobb lesz.

A peron és a mozgólépcső között táboroztak le, aránylag szélvédett helyen, ahonnan belátni a "terepet", akarom mondani az állomást.

A híradó után, a kanapén terpeszkedve Sutyi - jobb név nem jut az eszembe - azon gondolkodik, hogy fel kellene dobni az estét. Kéne valami különleges. Valami szerepjáték.

- Igaza van! Mondom én, hogy sose leszünk nyugdíjasok…- böködi az ujjával a reggeli hírfolyam egyik oldalát. Csak tudnám, hogy melyiket.

Ilyenkor augusztusban a népek nyaralnak és nem a budapesti aszfaltot koptatják. Ha tehetik. Mert az forró. Meg sohasem tudni, hogy reggelre honnan tűnik el…

Fair play, más néven sportszerű játék.