6. Alabárdos

Az ügynöki jutalékot jogdíjnak nevezni, minimum arcátlanság...

Az elmebaj önmagában nem lehet büntetőjogi kategória csak enyhítő körülmény. Persze, ha az elmebajos potenciálisan ön vagy közveszélyes a társadalom normális részének védenie kell magát.

Én ezt nem értem. Szombaton még megvoltak. Hétfőn már megvoltak. De vasárnap valahogy eltűntek a kínaiak Pestről.

Együtt. Ezzel az egy szóval mindent el lehet mondani, napjaink divatossá lett közösségi szórakozásáról, a tüntetésről.

Talán a szomszéd asztalnál születésnapozó társaság adta az apropóját, hogy Z. felemlegesse Oszi örökbecsű idézetét, mi szerint „Már a Knézics Rudi bácsi is megmondta, a kor nem érdem, ÁLLAPOT!

Hallasz Európa? – adja a fiatalok szájába a kampány a kérdést.

Ezzel, no meg az MTV-n – nem a királyi, hanem a zene tévén – elindított reklámkampánnyal próbálják felhívni a fiatalok figyelmét az Európa Parlamenti választásra. Hangzatos duma.

Ebben az országban – talán az egyetlen Dávid Ibolya kivételével – két dologhoz mindenki ért. A focihoz és a politikához. Mindkettő, ha nem is isteneket, de félisteneket teremt.

Legjobb vagy legrosszabb esetben [ezt mindenki döntse el maga!] egy év múlva mi, a választók zárjuk le a licitet, amibe a kormányzó és a legnagyobb ellenzéki párt kezdett. Addig hetente nőnek a százmilliárdok, amit ők állítólag meg tudnak spórolni.

Na most tényleg nem mondhatom, hogy a magyar válogatott nem teljesített várakozáson felül. Különösen, ha az én várakozásomat tekintjük alapnak.  Nem, ez nem pesszimizmus, csak a realitás, mert egy Magyar-Finn hokimeccstől azért nagy csodát még akkor sem vár az ember, ha a finnek úgymond „tartalékosan” és „bő” kerettel jöttek. "A" csoport ide vagy oda, azért jelentős a különbség...

Vége a garden partynak. Lejárt a magnó. Regina elfordult a presszógéptől, hogy megfordítsa a kazettát. Hirtelen nem lehetett mást hallani, mint az evőeszközök zörgését és a halk beszélgetések mormogását. A ventilátor surrogását. Ebédidő…

Tisztelt Pártvezetők!

Tiltakozunk, a hátrányos megkülönböztetés ellen!

Amikor Z. azt mondta, hogy szerinte az ideális jelölt VL, okosan bólogattam. Közben azon járt az agyam, hogy ez most ki a bánatról beszél? Hatásszünetet tartott. Egy kortynyit. Majd rákérdezett.

A fejhangon megszólaló ééé sakkor ébresztett. Háát nem igazán jó kezdet, még akkor sem, ha ez volt a második ébredésem. Igaz, ez már útközben.

Vajon mit szólt a miniszterelnök lemondásához a köztársaság elnöke. Mert ma reggel elbeszélgettek.

A tizenhárom éves Zsike számára ma kinyílt a világ. Eddig ugyan úgy érezte, hogy neki tulajdonképpen sanyarú a gyermekkora. Na jó, nem sanyarú - Zsike ugyanis ezt a szót nem ismeri – inkább egyszerűen csak, szar.

Ül az utcán. A földön. Hátát a falnak veti. Megtört. Ölében tábla. Mellette kalap.

Az a nagy büdös helyzet, hogy felültem egy provokációnak. Most meg dühös vagyok.

„Söpörtem én már eleget söpörjön már más is” Valahogy ez a népdalrészlet ugrott be, a délután érkezett mail olvastán.

Azt mondja Z., hogy a Marika a hullámzó forint árfolyamért imádkozik esténként. Nesze neked stabil nemzetgazdaság!

Bontsunk egy sört a Legfelsőbb Bíróság ítéletére. Sőt bontsunk egy Heinekent a Legfelsőbb Bíróság ítéletére. Most már minden gond nélkül lehet, mert a vörös csillag már nem önkényuralmi jelkép.

- A hülye liba! Látod?

- Látom. Az ilyennek minimum a Lipóton lenne a helye. Vagy Recsken...

- Bezárták mind a két gyógyintézményt. Sajnos.

Tizenöt kiló prospektus. Ennyi volt a három szatyorban. Tudom, mert otthon lemértem, de hazafelé csak azt tudtam, hogy rohadt nehéz. Vágta a kezem. A hócipőm meg már egy órája tele volt a tömeggel, de még nézelődtünk egy kicsit...

Hét családtól megvonták a segélyt Taktaharkányban. Még mielőtt valaki sajnálni kezdené őket, történt ez azért, mert szegény segélyezettek nagy értékű autót lízingeltek. Ennyi lenne a hír.

Katona Kálmánt elnézve egy régi, humorosnak szánt bölcsesség jut eszembe, hogy „Reggel bejött a főnök és mondott egy viccet. Sokáig röhögtünk rajta, aztán rájöttünk, hogy ez a mai feladat.”

Idézetek.