6. Alabárdos

Állítólag Gaskó Istvánt életveszélyesen megfenyegették. Belemondták a rendőrség telefonjába, hogy fel fog robbanni. Szegény.

Azt hiszem, most van az a perc, hogy rohadtul elegem van a kormány és a tisztelt ház képmutatásából. Igen és nem. Erről a két egészen rövid szóról, meg a 13. havi fizetésről van szó.

Hét óra. Sötét, nyirkos, hideg december. Utálom. Nem mindig, sokszor. Diliház az utcán. Karácsony. Diliház a munkahelyen. Év vége.

Egyenlőre még csak most tudatosul bennem, hogy január 12-én sztrájkolni fogunk, mi azaz a köz szolgái. Illetve, azt még nem tudom, hogy személy szerint én sztrájkolni fogok-e. De szerencsére ezen még ráérek gondolkodni, majd januárban.

Ma kaptam.

Szerintem nem kell hozzáfűznöm semmit.

Azt mondja Slota János, hogy a köztársaságunk elnöke hazudik. Holott tudnia kéne, hogy Sólyom Lászlóra ez egyáltalán nem jellemző. Ő az, aki annyira megfontolja a szavait, hogy általában mire megszólal az már nem is aktuális, így általában inkább nem is szólal meg.

Általában arról ismerkszik meg a tél, hogy...

Sanyi – nevezzük így – csak a telet tölti Pesten. Itt meleg van. Na jó, itt van hely melegedni. Itt enni is adnak, igaz a pia drágább, de csak annyit iszik, amennyi a megfagyás ellen kell. Néha munka is van, no meg találni ezt-azt, mert itt mindenféle okosságokat dobnak ki az emberek. Bár a gubizásban nagy a konkurencia.

Hová tűnt bin Laden?

„Az én nagyim okos. Sőt a nagyim egyszerűen okosabb. Talán a legokosabb a világon. Ő tudja, hogy ki, miért hülye. Mert az apa is hülye, anya is hülye, meg az idegen bácsik és nénik is hülyék. Sajnos néha én is hülye vagyok.

Jellemző. Mármint ránk, magyarokra, az a vicc, hogy mi a különbség az isten és a...

Ahhoz képest, hogy egy korosztály vagyunk, nem sokban hasonlítunk Z-vel. Ő például nem szereti a barna sört... Bár időnként megissza.

Szavazzunk [gondoltam, miért is ne?] Budapestről, úgy sem érdekli az illetékeseket... [így indítottam egy internetes szavazást az egykor működő Poll-r-en].

Na, erre azért nem számítottam. Gondoltam jön szépen lassan, már messziről lehet majd látni. Jó tudtam én is, hogy jönni fog. Mert ez olyan, hogy jön. Lehet rá számítani.

Van az úgy, hogy összekap két gyerek. Ennek néha verekedés a vége. Jobb esetben komolyabb következmények nélkül. Ez ugyan nem helyes, de belefér. Ilyen a fiúk sorsa.

Egy majdnem érthető petíció… Az Örsön kettős falanx fogadott. Az első sor jegyeket kért. A második aláírást.

Telefonfülke vagy képviselő? Képviselő vagy telefonfülke? Melyik a hasznosabb? A kettőben látszólag nincs semmi közös, pedig...

Egymás mellett öltöznek. Mindketten arccal a falnak. A kisebbik megpróbálja a hónaljától a földig érő fürdőlepedő alatt levenni a fürdőnadrágját. Nem megy. A fürdőlepedő vagy négyszer van rátekerve a tizennégy év körüli fiúra. Szerencsétlenkedik. Meg-megbillen. Állandóan elveszíti az egyensúlyát. Közben körbepillantgat, hogy az a sok idegen mikor megy már innen. A szeme könyörög, tessék már innen menni, át szeretnék öltözni.

Nézem a Szempontot az M1-en. Nézem, hogy mit lehet tudni a médiatörvény legújabb tervezetéről. Hát először is az, hogy öt párti konszenzus szülte. Titokban. Elvégre mégiscsak a nyilvánosságról fog szólni…

Még a múltkor - még azon a Halállistás beszélgetésen - mesélt Z, az új trendről… a kötelező böngészésről.

Útálom a zacskós tejet. Nem a tejet úgy általában, az utálatom kimondottan a zacskós tejre vonatkozik. Azt hiszem, ez az érzés még rövidnadrágos koromra datálódik.

November 7. Majd most. Most ismét megmutatjuk a világnak...

Egyszer, a pesti útfelbontásokat látva egy német srác, a Karcsi azt mondta nekem, „A magyar ember olyan, mint a vakond”.

Obama nyert. Az USA ünnepel.

Hallgatnom kellett volna rád. – mondja a nő az angeladavis hajú mellett. – De tényleg. Jobb lett volna a hatosztályos gimnázium.