6. Alabárdos

Na most az van, hogy a kerékbetörés esete forog fenn. Azaz a kerék betörés esete. Történt, hogy tegnapelőtt defektes lett a korcsolyám. Az új.

Na most ugye az a helyzet, hogy mégsem lesz sztrájk. Már tegnap is mondták a sofőrök, hogy nem kéne a húrt túlfeszíteni, mert Dolly-Roll lesz a vége…

Játsszunk hercegnőset. Én leszek a világszép királylány. – mondja a kislány.

Játsszunk rendőröset. – mondja az kisfiú két társának.

Most azt játsszuk, hogy te elmész itthonról, én meg itthon maradok a gyerekkel. – adja ki az ukázt a kislány a kisfiúnak. Olyan ötéves formák.

„Ne gaskózz itt nekem, hozd ki az árut a raktárból!” – mondta a közértes Erzsike Sanyinak, a majdnem mindenesnek.

Régi családi képeket nézegetek.

Képek, képeslapok keverednek a dobozban. Meg egy a Tourinform tájékoztató, külföldre utazóknak1982-ből.

Nézze ezt! Ez öté’ elmegy. – emel ki a fiú egy kabátot a rózsaszínű gyűjtődobozból. A sokszoknyás nő rábólint.

Van ebben a nagydarab emberben valami gyerekes, ahogy elmosolyodik. Az ujjával hátrafésüli a haját. Zsíros, mármint a haja. Egy rántással megigazítja kék-sárga mellzsebes nadrágját. Leporolja a „PÍTŐI” feliratot a mellzseben. Még egy rántás. Azután átcsörtet a tömött buszon.

Aki qrvának áll… Az örökbecsű kijelentés, ismét megállta a helyét.

Hát igen, vannak napok, amikor minden nehezen indul. Vagy, ha mégsem indul nehezen, akkor néhányan megpróbálják megnehezíteni.

Szóval a vasutasoknak sztrájkhiánya van. Hát megértem őket.

Úgy látszik, rég volt sztrájk. Elvonási tünet – vagy mi a bánatos lótüdő - mutatkozik a MÁV Start munkatársain. Legalábbis a Déli környékén. A mögöttem ülő öregúr kicsit egyszerűbben fogalmazott.

Mondotta volt egy nálamnál okosabb ember – mondjuk ilyenből nincs kevés -, hogy a műemlékvédelemben könnyen észrevehető, hogy az építészek, vagy a művészettörténészek viszik a prímet.

Biztos, hogy bennem van a hiba, de az utóbbi időben arról, hogy jogszerű nem az jut eszembe, hogy a jogszabályoknak megfelelő, hanem az, hogy olyan mintha törvényes lenne. Valahogy mindig lehúzás szaga lesz a dolognak.

"Ó, hogy nem lehet szabadulni ettől a ribanctól!"

Ez volt az első gondolata, amikor a kapun kilépve meglátta Verát, meg az új lányt a buszmegállóban.

Mindenki eldöntheti, hogy mit gondol, ha egy jókarban lévő negyvenes szőkeség, kora reggel egy páratlanujjú patás nemi szervét emlegeti. Márpedig ez a nő itt mellettem éppen azt emlegeti. És ez ugye az álmoskönyv szerint, minimum rejtett agressziót jelent. Na jó, nem is olyan rejtettet…

Biztos bennem van a hiba, de vannak olyan fordulatok amiket, ha egy hatvan feletti hölgytől hallok, hááát… erősen kezdek figyelni.

16.02. Budapest, Mátyásföld.

A célobjektum - a 276E jelzésű autóbusz - a műveleti területre ér…

Vannak épületek, melyeknek esélyt sem ad a történelem. Nem, nem természeti katasztrófa rombolja le őket, nem is háború. Egyszerűen, amikor még megmenthetőek lennének, alig múltak harmincévesek. Funkciójukat vesztik. Hasznosításra kerülnek. Ilyenkor  a műemlékvédelem tehetetlen. Hibást keresni fölösleges.

Nincs mese, most már hamarosan itt lesz. Mármint a szezon.

Utálatosak ezek a frontok. Pedig ez még nem is a harmadik ukrán, csak egy egyszerű gyenge hidegfront.

A BKV Köröztet egy magányos hőst és négy banditát... Van még lejjebb??

Wanted van. Magányos hős kerestetik! Esetleg a rablókat kell elkapni?

Nem. Nem a napi politikáról van szó.

Hogy ne csak mindig a rosszról adjak számot…

Mert az, hogy mi a ciki, viszonylagos...