6. Alabárdos

Bulvár mese Zoltán, az asztmás forradalmár csodálatos gyógyulásáról...

Vajon a tüntetés mindenre orvosság, vagy csak az asztmára?

Olvasom, hogy a „Nyakkendőadó” néven elhíresült ökörség mögül kihátrál a kormány.

Még jó.

Nem mintha panaszkodni akarnék. Szeretem én az esőt. Persze, hogy szeretem, meg aztán kell az a földnek is. Különben sohasem kelnek ki a kora ősszel zöldmezőkön elvetett bevásárlóközpont magok.

Nem volna szabad szabadságra mennem. Olyankor ugyanis hírműsorokat nézek. Azok meg felbosszantanak, vagy elbizonytalanítanak. Vagy mind a kettőt.

Volt ma ugye ez a bringás izé, amit „Critical Mass”-ként szoktak emlegetni. Úgy nyolcvanezer résztvevővel.

Évek óta a kedvenc jégkorongozóm Miroslav Satan, a szlovák válogatott 18-asa. Nem sokszor adatott meg, hogy ellene szurkoljak.

A mák az alfája és az omegája ennek az egész katyvasznak - mondta a bajszos öregúr és megigazította a nyakkendőjét. Ha jól emlékszem éppen a hármas buszra vártunk Promontor környékén.

„Hát kedveském emlékszem én még azokra az időkre, amikor egyedül nem mertem lemenni a pincébe, mert féltem, hogy megtámadnak a patkányok. Négylábúak, kétlábúak… mindből volt éppen elég akkoriban, a háború után. Sőt még tovább is.

Csak egy furamintásra nyírt szőke fejet. Csak a jobbvállra boruló barna hajat. Innen nem sok látszik a párból, szerencsére segít a szombat délutáni napfény. Tükörré változtatja velük szemben a plexit.

Bajban vagyok, ha Tomcatről esik szó.

Milyen könnyű is lenne azt mondani, hogy rasszista, meg fasiszta… De nem az. Illetve nem fasiszta. A rasszizmusáról meg az a véleményem, hogy valahol mindannyian valahol rasszisták vagyunk kimondva kimondatlanul...

Ha négy kapatos, negyvenes fickót látok csütörtökön esete nyolckor a hatoson, csak egyre tudok gondolni. A csapatépítésre. Már csak azért is, mert a céges buli minimum tízig tart. Minimum.

- Tíz napig bírtam. – mondja a szomorú szemű. – A végén már nem is éreztem, de…

A kövér emberek jobbára jó kedélyűek. A ducik és a teltek már nem mindig. Valószínűleg őket az frusztrálja, hogy félnek a kövérségtől. Félnek, hogy mások kövérnek látják őket. Ezért gyakran depressziósok, mogorvák. De a kövérek nem. Ők tudják magukról, hogy kövérek, a gyerekkor elmúltával elfogadják magukat, és jó kedélyűvé válnak. Mindenkinek jobb ez így.

Nem tudok jobb jelzőt erre a(z) *** sztrájkvezérre, amelyik most a BKV sztrájk farvizén kíván egy kis buksi simogatást kapni a vezértől.

Vak tyúk is talál szemet, tartja a mondás.

Ha az ember nap, mint nap ugyanakkor utazik, akkor nagyjából ugyanazokat az arcokat látja. Mondhatni egyformák a reggelek. Nagyjából, mert mindig akadnak új felszállók, és véglegesen leszállók. Ilyen például az öreg és brigádja, ahol az öreg az állandó a tagok változnak. Vagy az éjszakai műszak, bár azok az arcok csak úgy háromhetente ismétlődnek.

Ülök. Zötykölődöm. Az előttem lévő ülésen két fickó zöld kabátban, barna kord sapkában. Nem szólnak, figyelnek. A két buszsofőrt, akik az első ajtónál beszélget. Úgy látszik, nem csak én hallgatózom. Hogy milyen emberek vannak…

Ma öt (tömeg)közlekedési eszközön utaztam. Ez ugye szinte elkerülhetetlenné teszi azt, hogy nem halljam, hogy mégis mi a bánatos lótüdő foglalkoztatja az „utca népét”, már ha van olyan egyáltalán.

Ketten érkeznek a megállóba. Férfi és nő. Mindketten hetven környékén.

Felvételi időszak. Jobban jelzi a tavaszt, mint a gólyahír. Itt van, megkezdődött.

Hogy ez miről jutott eszembe?

Ábel anyukája mondta.

Tőkés László levelet írt a NATO tagországainak vezetőihez, a Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács megbízásából.

A gólyahír sárga virága jelzi a tavaszt.

A tavaszt jelző gólyák hamarosan megérkeznek.

A gólya csak ritkán költözik Pestre. Nem egy urbánus madár.

Nézze meg Mester, ez valódi hamisítvány. Nem gagyi! – zárja le a mondandóját alkalmi ismerősöm a Király utcában.

Az elmúlt két hétben megtudtam, hogy Magyarország választópolgárainak többsége mintegy három millió ember, nem akar vizitdíjat, korházi napidíjat valamint tandíjat fizetni.

A Polge jobban mondva ICMOS-jelentés (az ICMOS a Műemlékek és Műemléki Együttesek Nemzetközi Tanácsa) kapcsán ez egyik kereskedelmi tévében ütötte meg a fülemet dr Mezős Tamás, a Kulturális Örökségvédelmi hivatal - fél éve hivatalban lévő - új elnökének  egy kijelentése.