A tavasz ma délután a Körúton sétált.
A Király utcánál vettem észre, és a Blahán vesztettem szem elől.
A Blahán sok minden veszik el mostanában…
A tavasz ma délután a Körúton sétált.
A Király utcánál vettem észre, és a Blahán vesztettem szem elől.
A Blahán sok minden veszik el mostanában…
Hidrogénbomba. Fehérre hidrogénezett sörte, farmer, bőrkabát. Csak úgy szívja magába az energiát, hogy amikor túltelítődik, robbanjon.
Visszaolvastam néhány írásomat, azután ezt hallgattam. Mert kicsit így látom magam a leírtak görbetükrében…
Láttál már fehér biciklit? Úgy értem, teljesen fehéret.
Nem, nem olyat, aminek a váza fehér…
A fekete kabátos fiú bambán bámul a semmibe. A kigombolt kabát, mint afféle hollószárny öleli körül. Kapaszkodik, és közben bambul. Nem bután mered a semmibe, csak mereng. Időnként elmosolyodik. Lehet, hogy álmodozik. Lehet, hogy szerelmes.
Huszár-nosztalgia, hősiesség, idealizmus, de leginkább huszár-nosztalgia. Nekem valahogy ezt jelenti március 15.
ZÁSZLÓT BONTOK!
ZÁSZLÓT BONTOK!
Most leszállok, majd még dumcsizunk!
Ködös hétfő reggel. Mindent beborít a tejföl.
Ha meg vette, hagy vigye...
A Császár utolsó története kapcsán megígértem, hogy elmesélem. Tegnap – nőnapon - mégsem illett. Hát akkor a zaklatásról…
Kampánycsend van. Így legalább nem harsog bele a politika a nőnapba.
Előkerült egy titkosított hangfelvétel.
Ha az ember általában megszokott időben utazik, akkor az eltérő időpont már önmagában kaland. Tegnap délre mentem dolgozni.
A budapesti tömegközlekedés néha legendákat teremt, néha csodákat művel. Gyakran meg nem tudni, hogy mi a csodát…
Engedve a LIGA Szakszervezet követelésének, a további sztrájkok elkerülése érdekében a MÁV vezetése revideálta korábbi álláspontját, és az alábbiak szerinti tájékoztatást küldte ki az érintett dolgozóinak.
Vihar utáni csend.
Vihar utáni csend.
Péntek van. Nagyon péntek. Még az élet császára is bóbiskol. Külön ül. Az öreg mögött. A brigád többi tagja alszik a pulóver csukják alatt. Csak az öreg olvas rendületlenül. A császár, az élet császára talán a jövő héttel kezdődő (melegágyi)kertészkedésről félálmodik, talán csak egyszerűen elfáradt.
A császár felvette az oktató pozitúrát. Kezdem azt hinni, hogy tévedtem. Nem, ő nem lehet a Sötétruhás fiú, vagy a Vándor Jampi reinkarnációja, inkább báró Münchausené. Eleinte halkan beszél a másik kettőhöz. Nem hallom, hogy mit, de azután felszáll az éjszakai műszak. Innen már előadást nézek.
Ott ül a négyes ülésen, szemben a menetiránnyal és magyaráz. A másik kettő áhítattal hallgatja. Az öreg két hellyel arrébb olvassa az újságját. Félúton, amikor az éjszakai műszakból hazafelé tartó nők felszállnak kicsit hangosabb lesz. Kétértelmű megjegyzéseket tesz és lesi a hatást. Ő az élet császára, jól tudja. Ideje, hogy mások is megtudják.
A férfi és a nő ott állnak a rajtjelre várva. Együtt az első sorban. Szorítják egymás kezét, válluk összeér. Erőt merítenek egymásból, együtt meg tudják csinálni. Sikerülni fog.
Egyszerre fényes és matt, talán ezüst, talán csak valami fémdarab. Különlegesnek tűnt. Olyannak, ami egy szép nőt még szebbé tesz. Olyannak, amit egy szép nő még különlegesebbé tesz. Mit tagadjam, beleszerettem.
Ritka szerencse, az érem mindkét oldalát megismerni. Főleg a buszon ritkaság...
A szeretőket majd egy éve vettem észre a reggeli járaton. Nem lehetett őket nem észrevenni. Ragyogtak. Egymásba bújtak. Nevettek. Sugdolóztak. Látszott, hogy szerelmesek.