Hát, kedves „művészeink", ti, akik úgy gondoljátok, hogy minden függőleges felület azért van, hogy nyomot hagyjatok, vigyázó szemetek Japánra vessétek!
Hát, kedves „művészeink", ti, akik úgy gondoljátok, hogy minden függőleges felület azért van, hogy nyomot hagyjatok, vigyázó szemetek Japánra vessétek!
Történt ugyanis, hogy egy magyar fiatalember a műve vezető hír lett japánban. Hát ugye nem semmi a tizenhat méteres alkotás. Jó, nem egyedül követte el, hanem a szlovák-magyar örök barátság keretében. Nem tudni, hogy mit akartak.
Talán a Suzukira haragudtak...
Japánban nem divat a graffiti. Különösen nem a latin betűs. Ezt sajnos, hazánk falfirkálós fia nem tudta. Ő csak a hatalmas megfújatlan felületet látott, és alkotott.
Költötte a jó hírünket. Csak jót akart. Hát nem? Elvégre a japán turisták is azért jönnek Magyarországra, hogy a falfirkákban gyönyörködjenek. Hogy a bánatos lótüdőbe lehet valaki ekkora barom?
Miért érez magában valaki kényszert, hogy bebizonyítsa, hogy rombolásban, rongálásban vagyunk jók? Erre a célra tartjuk az országgyűlésben ülő díszes társaságot.
Nem volt elég az ausztriai „ne lopj magyar!" felirat?
Most már kell a „ne firkálj magyar!" is?
Jó nem félek attól, hogy a tokiói repülőtéren a festékszóró palackokat fognak keresni a poggyászomban. Kicsi az esélye, hogy mostanság arra járjak. Most van rá esély, hogy a fiatalembert lesitteljék.
Könyörgöm, a magyar állam tegyen meg két dolgot az ügyben.
1. Szerezzen egy drága ügyvédet a művészünknek, és fizettesse ki vele!
2. És tessenek tanulni a példából...
...mert falfirkák eltüntetésére különösen nem szeretnem, ha költenék az adómat. Arra már nem tellik.
