A Vidéki fiú elaludt egyszer és mindenkorra. Kár érte. Faludyval Villon magyaritásával élve mondhatnám azt is, hogy a rum tette ezt meg az átkozott likőr, elvégre a Hubertust szerette.
A Vidéki fiú elaludt egyszer és mindenkorra. Kár érte. Faludyval Villon magyaritásával élve mondhatnám azt is, hogy a rum tette ezt meg az átkozott likőr, elvégre a Hubertust szerette.
Mondhatnám azt is, hogy rossz géneket örökölt, azok vitték a sírba, elvégre mindig is hajlamos volt a depresszióra. Hibáztathatnám a körülményeket, amik idáig vezettek, vagy az Elegánst, az egykori főnökét, hiszen...
Nem hibáztatok senkit. Neki ennyi volt megírva, alig több mint negyven év.
Hogy ezt most miért?
Mert zavar a Bajnai nevéhez eposzi jelzőként aggatott "gyilkos" kitétel.
Mert amikor megtudtam, hogy a Vidéki fiú többé nem ébred fel, először kimondatlanul, sőt talán kimondva is az Elegánst hibáztattam, mert ha ő, akkor...
Szar ügy, mondaná a Vidéki fiú és koccintásra emelné a poharát egy beletörődő félmosollyal az arcán. Mindig tudott mosolyogni, már ha a saját bajáról volt szó. Hogy szerette sajnálni magát? Nem hiszem, egyszerűen csak elhitette magával, hogy neki már nincs sok hátra. Hogy fiatalon fejezi be, akárcsak az apja.
Azt hiszem, úgy egyszerűbb elmesélni a Vidéki fiú történetét, ha egyenruhába öltöztetetem. Úgy nem veszek el a hivatali blikkfangokban.
Szóval még a rendszerváltás előtt a Vidéki fiú úgy döntött, hogy érettségizett gyors- és gépkocsirakodóból, hivatásossá avanzsál. Belevágott, és egyik napról a másikra a fővárosban találta magát, úgynevezett nőtlentiszti szálláson. Merthogy nőtlennek nőtlen volt, ugyan nem tiszt, de nőtlen. Lettek lakótársai. Dolgozott szorgalmasan. Csak hát az esték, azok unalmasan teltek. Neki is, a lakótársaknak is. Így le- lenéztek a közeli búfelejtőbe. Eleinte hetente egyszer, azután lassan hétfőtől-csütörtökig. Pénteken nem, akkor a Vidéki fiú hazavonatozott. Vasárnap, meg mindenki hozott hazait.
Teltek múltak az évek, és a társaság változott. Kit áthelyeztek, ki leszerelt, kinek egyszerűen elkapták a tökét, de a Vidéki fiú maradt. Nősülni nem akart, mert ugye minek arra a kis időre, hiszen neki már a génjeiben ott van a korai halál.
A Vidéki fiú szerette a munkáját, értett is hozzá. Egyszer csak ő lett a kakas a maga kis szemétdombján. Büszke is volt magára. Tiszt lett és halljakend. Bár ez a halljakendség, csak jó pár pohár után tört ki belőle. A Vidéki fiú immár családot alapított. Ugyan emlegette a rossz géneket, de ehhez is inni kellett. Ahhoz meg alkalom kell. Az meg mindig akad.
Ráadásul az alkalom szaporafajta, hiszen ő szüli a tolvajt és abból sincs kevés.
Ez idő tájt lett a Vidéki fiú főnöke az Elegáns. Ő volt ám az igazi kakas, hiszen ő nem egy szemétdombon kukorékolt, hanem szemétdombok sokaságát tudhatta magáénak. És az Elegánsnak – lássuk be joggal – nem tetszett, hogy a Vidéki fiú alkalomból ilyen jól van eleresztve. Mert az mégsem ildomos, hogy az ő egyik halljakendje zavaros tekintettel mondja meg bárkinek is, hogy a merre az hány méter. Azok az idők elmúltak.
Gondolt egyet és a Vidéki fiú más beosztást kapott, érdemei elismerése mellett, egy másik szemétdombon. Nem mintha valami bajt csinált volna, de jobb félni…
Szar ügy. - mondta a Vidéki fiú és beletörődő félmosollyal az arcán.
Nem volt rossz dolga az új szemétdombon - hiszen az ottani halljakend kedvelte a Vidéki fiút – de a Vidéki fiúnak csak az járt a fejében, hogy hogy megy így lecsúszottan végig fatornyos kis falujának főutcáján a kocsmáig? Rajta röhög majd mindenki. Persze szigorúan a háta mögött.
Ezen rágódott a Vidéki fiú nap nap után. Hej, ha megmaradhatott volna az ő gyönyörűséges szemétdombján, hiszen nem csinált ő semmi bajt... És egyre több lett az alkalom, és kevesebb a család. És az alkalmak olyan sűrűn jöttek, hogy már a munka látta kárát. És már család sem volt. És amikor már munka sem lett volna, a Vidéki fiú nem ébredt fel.
A rum tette ezt és az átkozott likőr...
Akkor úgy gondoltam, hogy ha az Elegáns nem szabadul meg tőle, talán még ma is élne. Igazságtalan voltam.
Igazából a Vidéki fiú nem akarta túlélni ezt az egészet.
