Ahol fát vágnak, ott forgács is hullik. – mondogatta általában Z. barátom, amikor éppen az aktuális közigazgatási reform, vagy csak a közszolgák létszámának csökkentése került szóba.
Ahol fát vágnak, ott forgács is hullik. – mondogatta általában Z. barátom, amikor éppen az aktuális közigazgatási reform, vagy csak a közszolgák létszámának csökkentése került szóba.
Valószínűleg most is ezt mondaná, de mostanság aránylag kicsi az esélye, hogy beszélgessünk. Ezért is a múlt idő. Merthogy a szabadság illatára vágyott és elfogadott egy állást valahol a Károly-híd környékén… Azzal búcsúzott, hogy… de ezt inkább hagyjuk.
Egyben azért mindig egyetértettünk, hogy közigazgatásban dolgozókról el lehet mondani, hogy túl sokan vannak, és mégsem elegen. Ebből az átlagember azt érzi, hogy sokan vannak. Baromi sokan. És ugye a közigazgatás jellegét tekintve nem termel.
Ennek az az előnye a mindenkori kormányok számára, hogy a „kirúgunk néhány közszolgát” varázsszóval tömegeknek lehet a kedvében járni.
Mert úgy mennyi köztisztviselő lehet? Úgy hetvenötezer? Valahogy úgy. Ez a választókorú népesség egy százaléka. Ennek a csökkentésével nem lehet választást veszteni… népszerűséget nyerni már sanszosabb. Így lehet tisztogatni a legegyszerűbben.
Ráadásul azt senki sem veszi észre, ha néhány hónap múlva már ugyanannyi közszolgát kell eltartani…
Most megint úgy tűnik, hogy szigorúan költségvetési okokból és nem az olcsó népszerűség hajhászása címén a kormány megszabadul a közszolgák öt százalékától. Mert ugye a kormányunk olyan qurva népszerű, hogy tömegek fognak nemsoká demonstrálni mellette…
Szóval tegnap kiderült, hogy egy hét múlva megszűnik úgy két és félezer betöltetlen státusz, és még repül vagy négyezer ember.
Szigorúan szakmai alapokon… a közigazgatási reform keretében.
Még 2007-ben írtam azt:
„A leendő mai magyar reformert már kisgyermekként fel lehet ismerni arról, hogy az óvodában fűnyíró a jele.
Persze vannak olyanok, akiben később bontakozik ki a reformeri képesség. Ők azok, akik a homokozóban előszeretettel rombolják le a másik gyerek által épített homokvárat. A felnőtté érés folyamán tudatosul benne a kollektivitás szemlélete.
Az általa elkövetett csínyek ugyanis rendszeresen torkollanak kollektív büntetésbe.
A felelősség vállalás nem erős oldala. Iskolái befejeztével vezető beosztásra törekszik, így kamatoztatva a reformálandó területen addig szerzett szakmai tapasztalatait.
...és amikor eljön az Ő ideje, akkor bevezeti a reformokat. Ugyan a reformálandó területről csak nagy általánosságban van fogalma, de ahhoz képest hajt végre változtatásokat, ahogy a működést sejti. Az esetleges működési hibákért felelősséget nem vállal.”
Úgy látszik, semmi nem változott csak a kormány neve.
Az azért büdös a dologban, hogy december végén, amolyan karácsonyi ajándékként, vagy három közigazgatásban dolgozó ismerősöm kapta meg az elbocsájtó üzenetet… Most vagy előre dolgoztak néhol, és csak kommunikációs blöff a tegnapi döntés, vagy jóval több embertől szabadul meg a kormány, mint amennyiről tudunk?
