Ülök. Zötykölődöm. Az előttem lévő ülésen két fickó zöld kabátban, barna kord sapkában. Nem szólnak, figyelnek. A két buszsofőrt, akik az első ajtónál beszélget. Úgy látszik, nem csak én hallgatózom. Hogy milyen emberek vannak…
Ülök. Zötykölődöm. Az előttem lévő ülésen két fickó zöld kabátban, barna kord sapkában. Nem szólnak, figyelnek. A két buszsofőrt, akik az első ajtónál beszélget. Úgy látszik, nem csak én hallgatózom. Hogy milyen emberek vannak…
Szóval a sofőrök…
Sztrájk lesz. Ha rajtuk múlik. Márpedig rajtuk nem múlik. Féltik a munkájukat, féltik a pénzüket. Sztrájkolni fognak. Nem tudok érte rájuk haragudni, az én még megmaradt kényelmemet is védik.
Antall megy. Ez az, ami felkeltette a zöldkabátosok figyelmét. A barna sapkák simlédere a kék BKV formaruhákra mutat, de azokat nem zavarja. Határozott a véleményük. A vezér csak a végkielégítésért vállalta a posztot. Nem érdekelték a dolgozók, az utasok, a cég. Csak a pénz.(Megjegyzem ennek ellent mondanak azok a vélemények, amik Antalról mostanában megjelentek.)
Cinkotai garázs. A sofőrök leszállnak.
A baloldali zöldkabátos belekezd.
„Lenyúlás itt is, lenyúlás ott is. Bosszantó. Elkeserítő. Lassan külön iparág. És védelem nincs, akit elkapnak, azt bedarálják. Mint engem. De még nem adtam fel. Még nem.
Volt egy lakásom, lett egy házam, bár lehet, hogy csak volt. Kaptam egy ügyvédi felszólítást. Fizessek három millió bánatpénzt… Nem egyszerű.
Amikor a lakást árulni kezdtem, több ingatlanost is megbíztam. Mit lehet tudni…
Igazából két ingatlanos hozott folyamatosan ügyfeleket. Végül is az egyik hozta a vevőt.
A megbízottak között volt három igen furcsa ingatlanos. Akkor nem tűnt fel… Felváltva telefonáltak, mondhatni három hetente kétszer. Először kedden szóltak, hogy péntekre hoznak egy tuti vevőt, aztán pénteken, hogy a vevő lemondta. Mindegyik héten másik.
Aztán amikor szóltam, hogy eladtam a lakást, már egyik sem hívott. Nem érdekelt. Megvettem a házat. Ennek már fél éve…
Erre most jött ez a levél, az ügyvédi felszólítás, valami faktoring cégtől. Egy olyan faktoring cégtől amelyik felvásárolta a három ingatlanos követelését velem szemben. Hogy milyen követelést?
Nos, a szerződésnek volt egy olyan pontja, hogy ha elállok az eladástól fizetnem kell fél százalékot. Amikor rákérdeztem, azt mondták, hogy ez csak formaság, akkor kérik, ha komoly vevőjük van.
Az pedig nem volt.
És egyszerre csak ez a három teljesen független ingatlanos véletlenül ugyanannak a faktorálónak adta el a követelését. Egy olyan követelést, amiről nem is tudtam. Véletlen? Nem hiszem.
Bementem a rendőrségre, megvonták a vállukat, olvastam volna el a szerződést.
Ma megyek egy ügyvédhez…”
Figyelem az előttem lévő ülésen ülő fickót zöld kabátban, és barna kord sapkában.
Lenyúlás itt is, lenyúlás ott is.
Bosszantó.
Elkeserítő…
Vajon kik a példaképek?
