Ha az ember nap, mint nap ugyanakkor utazik, akkor nagyjából ugyanazokat az arcokat látja. Mondhatni egyformák a reggelek. Nagyjából, mert mindig akadnak új felszállók, és véglegesen leszállók. Ilyen például az öreg és brigádja, ahol az öreg az állandó a tagok változnak. Vagy az éjszakai műszak, bár azok az arcok csak úgy háromhetente ismétlődnek.
Ha az ember nap, mint nap ugyanakkor utazik, akkor nagyjából ugyanazokat az arcokat látja. Mondhatni egyformák a reggelek. Nagyjából, mert mindig akadnak új felszállók, és véglegesen leszállók. Ilyen például az öreg és brigádja, ahol az öreg az állandó a tagok változnak. Vagy az éjszakai műszak, bár azok az arcok csak úgy háromhetente ismétlődnek.
Meg azután ott a péntek.
A péntek reggel mindig hozhat meglepetést.
Sohasem tudhatom, hogy a péntek reggel milyen meglepetést okoz… Mert péntek reggel bármikor, bárhol megjelenhetnek a csütörtöki estéről visszamaradt figurák. Nem tudom, hogy máshol hogy van, de Pesten a csütörtök a hét első buli napja. A csütörtök a munkahelyi, de legalábbis a kollegiális lerészegedés napja. Ilyenkor indul a – némelyeknek - háromnapos maraton. A csütörtök este a kollegáké. Ezért péntek reggel a belvárosban megjelennek sörrel a kezükben a party maradékok. Na jó, nem csak a belvárosban… hiszen nem mindenki tud egy tartalmas csütörtök után másnap – mondom másnap! – dolgozni.
Különösen az ilyen – a fizetés közeli – péntekeken.
Ma a reggeli buszon egy idegen arc révedezett. Huszonéves fiú, öltönyben, félrecsúszott nyakkendőben. Félaludt. Nem volt teljesen részeg, de részeg volt, vagy legalábbis másnapos. Hunyorogva nézett körbe. Olyan hol is vagyok most éppen nézéssel. Feladta. Visszaaludt. Közben felszállt az éjszakai műszak.
Az öltönyös ismét ébren. Feláll. Elindul. Talán le akar szállni.
A busz fékez, az öltönyös mint valami bizarr go-go táncos félig megpördül az első kezébe kerülő függőleges rúdon, és becsapódik az éjszakai műszak két tagjának az ölébe. A „kisztihand madam” elmarad, csak egy halvány bocsot tud kinyögni. Fekszik a két nő ölében. Nem kászálódik fel, a nők sem szólnak.
A meglepetésből elsőnek a fiú ocsúdik.
- Hölgyeim elnézést, most fáradt vagyok az ismerkedéshez. – vigyorog hozzá – Kérem tekintsenek tárgytalannak.
Elkezd feltápászkodni. Kimászik az ülések közül. Megigazítja a ruháját, és a nőkhöz fordul:
- Egyéb iránt, megmondanák, hogy hol a fenében vagyunk? Én négy körül a Óbudára indultam… Hova megy ez a masina? – érdeklődik.
- Az Örsre. - hangzik a válasz.
A jég megtört. Győz az automatizmus, a fiú flört üzemmódba vált.
- Tettem volna valami törvénybeütközőt, szép hölgyek, hogy rendőrkézre akarnak adni? Ugye nem e miatt a cseppnyi testi kontakt miatt… Rendőrkézből nehezen jutnék a munkahelyemre. Ha bemegyek egyáltalán.
És mondja, és mondja.
Egészen a végállomásig.