A játszótériek közül Z. nevének eredetéről már meséltem.
A játszótériek közül Z. nevének eredetéről már meséltem.
Tőle hallottam kedvenc szakaszparancsnokukról, Técsé főhadnagyról. Técsé frissen végzett főiskolásként került a századhoz. Még buzgott benne a főiskoláról hozott harci láz. Gondolom sok társához hasonlóan ő is belefásult az idők során néptelenné lett hadseregbe. Talán már nyugdíjas éveit tengeti valamelyik áruházban biztonsági őrként.
Természetes, hogy Técsé, sem volt mindig Técsé. Talán soha nem is lett volna az, ha nem jön közbe egy kocsmai verekedés. Történt ugyanis, hogy a megyei sokadosztályban vitézkedő helyi Bazdelőre összecsapott az ősi ellenséggel, a szomszéd falu hasonnevű csapatával. A meccs természetesen folytatódott a Pálya, félidő névre hallgató búfelejtőben. Ezeknek a vendéglátóipari alegységeknek közös nevezőjük a változatos névadás. A Pálya mellett népszerű név még a Gól, a Harmadik (jobb helyeken III.) félidő, esetleg a Sport.
Mivel a meccsen a sporiverés ősi rítusa elmaradt így a nagyszámú, mintegy negyvenfős szurkolótábor a kocsmában vezette le fölös energiáit. Az ilyen összejövetelek különösen népszerűek voltak a katonák között. Különösen az ügyeletes alegység (azaz ügyal) rajongott értük. Tömegoszlatás után ugyanis ihattak egy sört.
Nos, ezen a napon Técsé volt ügyal parancsnok.
Menetrend a szokásos.
RISADÓÓ!
Ügyal gyalogsági ásóval platóra.
Irány a kocsma.
Padlógáz, padlófék.
KOCSÍÍROL!
Itt azután bukott is a forgatókönyv.
A forgatókönyv szerint a helyi vitézek ilyenkor általában távoztak, mielőtt a teljes ügyal elhagyta volna a platót. Utána jöhetett a megfáradt katonáknak a sör.
Most azonban a túlbuzgó Técsé volt a parancsnok.
Még csak az első emberek ugrottak le, amikor FEDEZZ! Felkiáltással berontott a kocsmába. Egyedül. Ott előbb egy pofonba, később egy asztalban akadt el. Eddigre fedezték fel, hogy megjött a sereg. A forgatókönyvet ismerő helyiek azonnal távoztak a kocsma előtt álló ügyal sorfala előtt.
A kocsmába egyedül berontó Técsé szerint ekkor lett ő Técsé, azaz tökös csávó.
Az igazság más. Az igazság néha fájdalmas, mint a kocsmai testedző-kőr pofonja.
Történt ugyanis, hogy a fedezz vezényszót a platóról leugráló katonák közül egyedül a Barom hallotta. Ő Ökrösként látta meg a napvilágot, ez redukálódott testi erejének, és szellemi kapacitásának esszenciájaként Barommá.
Barom, azért akkor barom nem volt. Ráadásul a forgatókönyv azon részét is ismerte, hogy hagyni kell a harcinépet elvonulni. Így csak annyit szólt Técsé után, hogy „Fedezzen egy tenyész csődőr!”.
És maradt, akár a többiek. A kocsma előtt.
A mondása szállóige lett a laktanyában, Técsé meg Técsé, azaz tenyész csődör…
