A szemerkélő esőben menedék a busz. Főleg amikor nem indulás előtt tíz másodperccel áll be a megállóba. Ilyenkor még le is lehet ülni.
A szemerkélő esőben menedék a busz. Főleg amikor nem indulás előtt tíz másodperccel áll be a megállóba. Ilyenkor még le is lehet ülni.
Ma beállt a busz. Öt perccel indulás előtt. Fiatal a sofőr, még nem tudja az aranyszabályt.
„Aki fut, sportol. Aki integet, az búcsúzik. Az utas az, aki a megállóban áll. Türelmesen.”
Szóval öt perccel az indulás előtt bent áll a busz. Szinte üres. Hatan szállunk fel. Akárhova ülhetnék. A feltételes mód annak köszönhető. Hogy zárt ablakok ellenére néhány ülésen megbújik a víz. Ez is beázik.
Tapogatózva ülök le. Ezen a kék kárpiton csak a víz nem látszik.
Vagy öt üléssel előttem egy ötven körüli nő úgy pattan fel, mint aki rajzszögbe ült. Ugye, aki nem használja a kezét… az utána szedheti össze, ami kihullott a szatyrokból. Mert a másik nő szatyrát is leverte. Borultak a cekkerek.
Mindegy, összeszedik. Nevetgélnek. Kínjukban. Ez egy ilyen délután...
Miközben szedegetik a dolgaikat, jól látszik a vízfolt a nő fenekén.
Összeszedik. Hátrább jönnek, vagy két sorral.
Tapogatják az üléseket. Leülnek. Beszélgetnek.
Gyerekekről, nyári munkáról. Mert dolgozna a gyerek. Tizennyolc elmúlt már. Jó, nem akar mindennap dolgozni, csak úgy, alkalomszerűen. Arra gondolt, hostesskedne. Böngészte is a hirdetéseket. Talált egyet. Felhívta.
Ott azt mondták, hogy ha elmúlt tizennyolc, jöhet. Csak hozzon ötezer forintot.
Ez mondjuk anyukának gyanús lett. No mindegy, nem ismeri ő a hostess szakmát...
- Ma elment a lányom az irodához, – meséli. – nem mondom, a cím alapján jó helyen van. Valahol ott a Deák mellett. Hívott amikor odaért. „Anyu, valami nem stimmel, ez egy ingatlan iroda”. Meglepődtem. Mondtam is a Timinek, hogy alá ne írjon semmit hozza haza a szerződést, majd átnézzük. Megígérte. Na jó, letettük a telefont, és a gyerek bement.
Mesélés közben a szatyor fülével játszik. Gyűrögeti. Mintha meg akarná fojtani...
- Úgy öt perc múlva újra hív a gyerek. Azt mondja, „Anya, azt mondták az irodában, hogy ötezer forintért adnak egy telefonszám listát, amit ha felhívok, akkor ott esetleg behívnak és regisztrálnak. Esetleg. Azután majd szólnak, ha van munka.”
Érted? Ezek megint azt a régi címkiadásos trükköt sütik el, amit ingatlanvásárlásnál már senki sem vesz be. A szemetek! A tapasztalatlan fiatalokat húzzák le. Ehhh!
A végét már alig hallom. Elindultunk.
Ha jobban belegondolok semmi meglepő nincs a történetben. Ja, hogy lehúzással próbálkoznak?
Tehetik, ha van, aki beveszi, és egy újszülöttnek, minden vicc új.
