Bűnös vagyok. Nincs mese. Magam vagyok egy komplett ökológiai katasztrófa.
Bűnös vagyok. Nincs mese. Magam vagyok egy komplett ökológiai katasztrófa.
Mert a gyártók szerint én, a fogyasztó felelek a hulladék hegyekért. Ők csak az én igényeimet szolgálják ki. Szóval szégyelljem én magam. Szégyellem is. Mert…
Miért is? Mert nem a visszaváltható üveget preferálom?
A környéken vannak olyan boltok, ahol visszaveszik az üvegeket, de csak azokat, amiket ők fogalmaznak. Jelen időben. Nem is olyan rég jártam úgy, hogy a sört eladó bolt nem vette vissza az üveget, mert azt a márkát már nem forgalmazzák. Egy hete.
Szóval én befolyásolom a gyártókat és a kereskedőket. Az én fogyasztási szokásaim.
Azért ha lehet, kerülöm az eldobható csomagolást, de…
De miért vegyek két liter üdítőt, ha csak fél liter (cukros) vízre vágyom? Fél literes kiszerelésben meg csak sör van visszaváltható. Most akkor igyak sört? Marad az eldobható sétapalack.
Már a neve is jól hangzik sétapalack. Olyan könnyed az elnevezés, mint maga a PET palack. Benne van a kényelem ígérete. És ki ne szeretné a kényelmet? Ja, hogy ez nem visszaváltható? Az is biztos az én hibám, mert ha nem venném meg akkor… Na, akkor sem válna visszaválthatóvá, csak nem gyártanák.
Szilágyi László, a HUMUSZ elnöke a reklámokat okolja. Az olyanokat, mint amikor a Pepsi az ütött-kopott visszaváltható palack helyett, a szép eldobható vásárlására buzdította a vásárlóit.
Reklám ügyben teljesen egyetértek Szilágyival, de én tovább mennék. Ha már az én fogyasztási szokásaimról van szó. Mert ugye a reklám azért van, hogy az én fogyasztási szokásaimat befolyásolja. Mert befolyásolja. És nem csak hangulatos sétapalack elnevezéssel. Itt vannak például a nyeremény játékok. Ha már kóla, nézzük a konkurenciát.
Cokeék, immár több mint egy éve a fél és az egy literes palackokra építi az akcióját. És ugye az ember szeret nyerni…
Szóval, ha nem lennének ilyenek a fogyasztási szokásaim, akkor minden jobb lenne. Lelkes kereskedők vennék vissza az üvegek tucatjait, amit a palackozók örömmel töltenének újra.
Csak akkor azt nem értem, hogy a Magyarországi Üdítőital-, Gyümölcslé- és Ásványvízgyártók Szövetsége miért mondja, hogy az egyik legnagyobb tagvállalatnál, a többek közt az Apenta és Topjoy márkákat birtokló Maspex Olympos Kft.-nél 1,5 milliárd forintba kerülne az új gépsorok beszerzése.
Képzelem a kereskedők lelkesedését is, hiszen minden álmuk a bajlódás a visszaváltható üvegekkel. Most is tárt karokkal várják, hogy vigyünk vissza minél több üveget.
Csak hát, az én fogyasztói szokásaim…
Sürgősen meg kellene változnom, mert hiába a gyártók és a kerekedők, a marketingesek minden erőfeszítése ki fogom nyírni Földanyát…
