Csak nem úsztam meg. Igaz, ha megúszom, akkor meg fel lennék háborodva… Szóval megspammelt a nemzeti konzultációs testület.
Csak nem úsztam meg. Igaz, ha megúszom, akkor meg fel lennék háborodva… Szóval megspammelt a nemzeti konzultációs testület.
[Most egy kicsit bajban vagyok, mert Szájer József levelében következetesen, így nemecsekesen szerepel a testület megnevezése. Viszont az ellenzéket egymagában képviselő Szili Katalin aláírásánál az már csupa nagybetű. Úgy döntöttem Szájernek hiszek, marad a kisbetűs megnevezés.]
Tehát a tagok között is vitatott nevű testület levelét megírta, csak éppen azt felejtette el közölni, hogy meddig is várja a válaszom. Már, ha várja. Nekem ebből úgy tűnik, hogy nem igazán fontos a véleményem.
„Vannak, akik…” kezdődik a tizenkét állítás, melyben állást kéne foglalnom. Tehát nem a testület, nem a kormány, hanem valakik, akik vannak. Valahol. De tessék már nekem megmondani, hogy mégis, kik azok a valakik és miből gondolják, amit gondolnak, vagy mivel indokolták azt a javaslatukat, amiben nélkülem nem tudnak dönteni?
Bár nekem úgy tűnik, hogy tudnak, ezért nem érdekes, hogy amennyiben visszaküldöm a levelet, akkor mikor teszem azt.
Most persze nekiállhatnék részletezni, hogy az a véleményem, hogy az alkotmánynak a közös értékminimumot kell kifejezni.
Mondom közös. Tehát alapjogokról, kötelességekről, tilalmakról, és felelősségekről kell szólnia, amit az ország lakóinak – értsd az állam polgárainak – jelentős többsége elfogad és magára nézve kötelezőnek tart.
Nem véletlenül írtam, hogy az értékminimumnak közösnek kell lennie. Mert hiszem, hogy az Alkotmányban foglalt értékeknek mindannyiunk számára, akik Magyarországon élünk elfogadhatónak, és ezáltal kötelezőnek kell lennie. Mert akik ezt nem tudják, vagy nem akarják elfogadni azokat deviánsnak kell – legalábbis Magyarország területi határain belül -, kellene tekintenünk. Lehet-e vajon valakit deviánsnak tekinteni teszem azt a vallása miatt?
Nem véletlenül használtam a „jelentős többség” kifejezést sem. Nem szeretném, ha egy-egy a győztes erőnek kétharmados többséget hozó kormányváltás automatikusan alkotmányozási lázba hozná a hatalomra kerülőket.
Ráadásul az elmúlt húsz év tapasztalata azt mutatja, hogy a tisztelt ház mulasztásos alkotmánysértések ügyében jól áll.
Értem én, hogy egy új alkotmánnyal ez a restancia hirtelen eltűnik, de valahogy ez nem tűnik korrekt megoldásnak…
Azt is értem én, hogy az elmúlt húsz évben sok minden változott, ami az alkotmányból akkor, 1989-ben kimaradt. Ezt pótolni, rendezni kell.
A nemzeti konzultációs testület mindössze egy kérdést nem tett fel, pedig igazából ez az egy kérdés lett volna logikus.
Mert ugye „Vannak akik úgy gondolják, hogy az alkotmányozás szerepét olyan alkotmányozó hatalmi mechanizmusnak kell gyakorolnia, amelynek végső döntését az alkotmányozó népszavazás hozhatja meg. Ön mit gondol erről?”*
*A felvetés dr. Ádám Antal „A rendszerváltó magyar alkotmányozásról” című 2009. novemberében megjelent publikációjának záró mondatán alapul.