6. Alabárdos

Illegális lettem. Még jó, hogy nem oszlatott fel a rendőrség.

Nem volt több mint egy korty pezsgő. Pillanatig állt a levegőben, ahogy az üveg kicsúszott alóla, majd szétszóródva a földre hullt.

Most kezdhetném a azzal a mesével, hogy ismertem egy ifivezetőt, akit úgy tizenhét évesen azért tiltottak ki egy általános iskolából, mert összejött az egyik próbatanárnővel. Mellesmeg a tanerő úgy négy évvel volt idősebb, mint az ifjonc. Hogy, ez hogy lehetett? Hát úgy hogy hősünk év vesztes volt.

Kések.Nem kell mindjárt vágó és szúró eszközökre gondolni. Én kések.

Nem szeretem a felugró ablakot. Főleg, nem a munkahelyemen. Az nem sok jót jelent. Jobb esetben felesleges üzeneteket, például azt, hogy keresik a rendszergazdát. Rosszabb esetben azt, hogy menjek már a főnökhöz.

A jövőt látta? Nem hiszem.

Azt hiszem, mindannyiunk szerencséje, hogy Krisztián hadilábon áll a formaidőzítéssel.

Nem tudom, hogy ki mindenki látta az Üvegtigrist. Van benne egy jelenet, amikor Cingár meghallja, hogy a büfés Lali Gabentől akar autót venni.

Dehogy vörösbor, inkább cékla. - vélekedett a rózsaszín nyakkendős.

Paranoia. "...A hétköznapi értelemben gyakran használják a kifejezést mindenféle túlzott félelemre..." Mondom, túlzott!!

Nekem nincs olyan, hogy az én ötvenhatom. A családi legendárium is nagyjából egy szóban merül ki, „Féltünk".

Nem rég valaki elsütötte azt a hatvanas évekbeli viccet, hogy mi a különbség a szocializmus és a kapitalizmus között?

Szocreáliában, az élet egyszerű. Reggeli nyolckor, ebéd délben, vacsora félhétkor. A büfé ezekhez mérten van nyitva, max. félóra rátartással. Igény szerint tovább... de inkább csak szép szolidan. Elvégre nem vagyunk... Nem vagyunk állatok. Hanem? Kulturált emberek. [Kft]

Megállt az idő... Hol is tartottam? Ja, igen. Fehérvár, hideg, és most már indulni kellene a hévízi továbbképződésre, amihez nem sok a kedvem. És még ráadásul itt az ötödik jel...

Hát, kedves „művészeink", ti, akik úgy gondoljátok, hogy minden függőleges felület azért van, hogy nyomot hagyjatok, vigyázó szemetek Japánra vessétek!

A Várkörúton - útban a galéria felé - egy bontáson akadt meg a szemem. Hátsófront.

Tehát Székesfehérvár. Az állomás még mindig szép, nem hiába díjazták a felújítását. Már ezért önmagában megéri leszállni.

Azt hiszem nem véletlen, hogy Székesfehérvár volt az az állomás, ahol sohasem szálltam le. Szerintem nem szeret engem.

- Mégis inkább vegyük ki.

Az öreg nem érti, miről van szó. Hogy mit vegyenek ki és honnan?

Azt hiszem egy évre fizetés nélküli szabadságot veszek ki. Végre itt a lehetőség, hogy saját számlagyáram legyen.

No. Azt hiszem, van egy kis tartozásom. Egy befejezetlen történet.

Wittner Mária – mondhatni - lehülyézte Arnót Sándort. Szerintem ez udvariatlan dolog volt.

Egy jó gondolatot is el lehet rontani. Könnyű, csak akarni kell...

Azt mondják, hogy szombaton jöjjön mindenki, a „Tarka Magyar!” felvonulásra! Tiltakozzunk a kirekesztés ellen!

Jó lenne tudni, mi lesz a vége…