Azt hiszem, bennem van a hiba.
Azt hiszem, bennem van a hiba.
Lehet, hogy élhetetlen vagyok.
Több mint húsz éve szolgálom a közt.
Bérből és fizetésből élek. Adózom. Nem mintha büszke lennék rá, de ez van. Igazából nincs is mire büszkének lennem.
Egyszerűen csak dolgozom, mert van munkám, és abban bízom, hogy még sokáig lesz is. Remélem, hogy a munkám alapján döntenek felőlem, és nem amiatt, hogy istenesen esküdtem, vagy csak úgy.
Nincs vállalkozásom. Se veszteséges, se nyereséges, így nem tudom a jövedelmem egy részét sem költségként leírni.
Nem vagyok politikus, hogy költségtérítést kapjak utazásra, lakhatásra, fodrászra, vagy akármire.
Talán szerencsés vagyok.
Vagyonom sincs.
Az ingatlanadó csak annyiban érint, hogy egyszer majd a távoli jövőben ingatlant fogok örökölni.
És meg kell mondanom, hogy most, ebben a pillanatban csak egyben bízom. Hogy az sokára lesz.
És ha majd eljön az az idő, hogy örököljek, akkor remélem, hogy nem fogom tudni egy percig sem élvezni az örökségemet, mert legalább akkora lesz rajta az ingatlanadó hátralék, mint az ingatlan értéke.
Elvégre a nyugdíjasok esetében azt majd az örökös fogja majd megfizetni...