Azt írja az Origo, hogy a magyarokra veszélyes az „all iclusive” ellátás.
[All inclusive? Az olyan, mint a Fradi-kolbász. Olyan mindent bele…]
Azt írja az Origo, hogy a magyarokra veszélyes az „all iclusive” ellátás.
[All inclusive? Az olyan, mint a Fradi-kolbász. Olyan mindent bele…]
Miért is? Mert mi büszke magyarok megpróbáljuk leenni, leinni az út árát. Eredmény kisebb és nagyobb fokban részeg honfitársaink a napon felejtik magukat. Esnek, kelnek. Némelyikük agresszív lesz és tör-zúz, persze legtöbbször saját magát.
Ennyire mértéktelenek lennénk? Vagy ennyire tuskók?
Van, aki azt mondja, hogy egyszerűen nem szoktunk hozzá. Hogy a szocializmusban belénk rögzült, hogy csak az a mienk, amit megeszünk.
1988. Széplak SZOT Üdülő. 08:30
Reggeli hajrá. Jön az első turnus. A valakik. Itt dolgozom egy hónapja, de egyszerűen nem jöttem még rá, hogy mi alapon dől el, hogy ki melyik turnusba kerül. Mindenesetre az első a nyerő, nekik mindenből van bőven. Bőven? Na, ez így baromság. De tény, hogy nekik több jut
Jönnek. Elöl Kövérék. Természetesen már jönnének be. A szentségit még csak fél kilenc! Kilenctől van reggeli
Az asszony mosolyog. Már, ha a viperák is szoktak mosolyogni, akkor az ilyen lehet. Vajon ma mit fognak panaszolni? Biztos kicsi lesz a szalámi…
Minden csoportban van egy ilyen család. Elsőnek jönnek, utolsónak távoznak. Miután megettek mindent, indul a maradék vadászat. Próbálják a maximumot kihozni az üdülésből.
- Jaj, Somogyi elvtárs. Nem tetszik kérni azt a mézecskét? Elkérhetem a gyereknek? Meg,Olgika azt kis vajacskát ideadná? De csak, ha nem kéri… Béla bátyám megeszik azt a két szelet kenyeret? Tudja a gyerekek… még növő félben vannak.
És ez így megy minden reggel. Közben az asszony az összetarhált maradékból szendvicset gyárt. Jó lesz az a strandra
…és akkor még mi sem reggelizhetünk, mert a gyerekek ellopják a következő turnusnak kikészített reggelit. Ketten őrizzük a tálalóasztalt. A konyhában nincs hely, így ide kell előkészíteni. Az előző csoportnál megjártam. Az akkori Kövér-család lenyúlt három reggelit, a Marika néni meg engem akart kirúgni… mert nekik nem lehet szólni. Na. Köszönöm szépen.
1998. Tolo - Görögország 09:10
A szálloda egész jó. A tengerre nézett. Tavaly. Idén már épül elé egy másik Mindegy reggeli után. Reggeli
Hopp, tíz perce lehet reggelizni. Irány az ebédlő. Svédasztal.
Hopp tíz perce lehetett reggelizni
Persze Kövérék itt is vannak. Vagy ezek ugyan azok?
- Sanyika hozzál még négy narancsot, kell a gyümölcs a strandra. Apukám mit gondolsz, fejenként három szendvics elég lesz vacsoráig, vagy csináljak még? Tibi töltsd meg azt az ásványvizes üveget narancslével. Tudod, mennyit megspórolunk így kisfiam?
És közben esznek, felvágottat, gyümölcsöt, tojást. Mindent, amit érnek. Két falat között egy-egy szendvics kerül minden zsebbe
Sorban érkezünk az ebédlőbe. Érdekes, mindenki az óráját nézi. Biztos, hogy még csak féltíz? Meddig van reggeli? Néhányan tétován szedegetik a maradékot. Azt hiszem éhen fogunk maradni
De nem. Itt a felmentő sereg. Új tálcákat hoz ki a személyzet. Mégis kapunk enni.
A személyzet marad. Az ajtónál sertepertél két pincér. Megjön a harmadik is egy vödörrel. Mi van? Hányni fogunk?
Közben Kövérék befejezték az evést. Elindulnak. Elindulnának. Az ajtónál a személyzet megállítja őket. Ezek elkobozzák a szendvicseket. És a szendvicsek a vödörben landolnak.
Most látom a feliratot az ajtó mellett.
Kézzel írták. Nem a szokásos négynyelvű. Csak magyarul van.
„Ételt, italt az ebédlőből kivinni TILOS!”
2008. valahol Afrikában 9:50
Két részeg ül a szálloda medencéjénél levő bárban. Magyarul beszélgetnek. Tisztára úgy néznek ki, mint Kövérék két felnőtt fia…
