A legfőbb belügyér azt mondta a korkedvezményes nyugdíjrendszer átalakítása kapcsán, hogy a szolgálati nyugdíjasoknak tudomásul kell venni, hogy nincs pénz a tekézés jogának a finanszírozására.
A legfőbb belügyér azt mondta a korkedvezményes nyugdíjrendszer átalakítása kapcsán, hogy a szolgálati nyugdíjasoknak tudomásul kell venni, hogy nincs pénz a tekézés jogának a finanszírozására.
A legfőbb belügyérről nem árt tudni, hogy 63 éves, 48 éves kora óta szolgálati nyugdíjas és tavaly 1.600.000.000 forintot keresett tavaly. Ebből a nyugdíja havi 136.000 forint, míg az átlagos korkedvezményes nyugdíj [állítólag!] 177.000 forint.
Ez utóbbi sok mindent megmagyarázhat. Akár még az is lehet, hogy irigy.
Mindössze három kérdés merül fel bennem.
1. Mi a bánat történt az első félévben, hogy így megugrott a korkedvezményes nyugdíjasok átlagnyugdíja?
2. Mi a bánatot szólna Pintér Sándor a kormány intézkedéseihez, ha mondjuk nem országos főkapitányként, hanem határőr törzszászlósként vonul nyugdíjba?
3. Miért pont a tekével van a baj?
Az első kérdést ugye az tetei fel velem, hogy az OFNY által közzétett számok szerint 2010. decemberében a korkedvezményes nyugdíj átlagosan 129.653,- forint volt. Ez fél év alatt majd ötvenezerrel ugrott meg. Miközben a tizenötezer korkedvezményes nyugdíjas száma megháromszorozódott.
Hogy a bánatban lehet ez?
Valami nagyon nem stimmel. Mondhatnám azt is, hogy a kormányzati kommunkiációban valaki nem mond igazat. Na nem hazudik, csak éppen csúsztat, mint a legfőbb belügyér, aki most is a kétszázezres nyugdíjakat emlegette.
Ennek nagyon olyan szaga van, hogy a kormányváltást követően nagytakarítottak, de mivel olyan emberektől kellett szabadulni, akik a munkájukat nem végezték rosszul, így inkább a nyugdíj felé terelte őket a hatalom. Az a hatalom, amelyik ezek után ingyenélőnek állítja be őket.
Mi lenne, ha valaki végre megmondaná az igazat. Valójában, hány az öregségi nyugdíjkorhatárt nem betöltött korkedvezményes nyugdíjas van az országban (beleértve a 40 év munkaviszonnyal rendelkező nőket is)? [Igen hölgyeim Önökről is szó van!] Mely foglalkozási ágakból mentek nyugdíjba korkedvezménnyel és mennyi az adott ágra vonatkozó átlagos nyugdíj?
A második kérdés sokkal egyszerűbb, mert ha a legfőbb belügyér, nem országos főkapitányként, hanem egyszerű tiszthelyettesként ment volna nyugdíjba, akkor most ott állna a demostrálók között és szidná a kormányt, mert a saját bőrén tapasztalná, hogy legális munkalehetősége, az nincs. Sőt nagy eséllyel neki lenne egyedül biztos jövedelme a családban. Persze, hogy felmenne benne a pumpa, hogy ezt is meg akarják kurtítani, ráadásul úgy, hogy a tőle elvett pénz, még azt sem hozná vissza a költségvetésnek, amennyit a kormány a pálinka-szabadságharc során kidobott az ablakon.
A nyilvántartott jogerős adótartozásokról meg ugye - a maguk több mint 2.000 milliárd forintos összegével - inkább ne is beszéljünk.
Persze lehet, hogy el tudna menni dolgozni feketén. Mondjuk biztonsági őrnek. Persze, ha az ember a szamárlétra legfelső fokáig eljut, már nem gond az elhelyezkedés, a vállalkozásindítás. Csak szándék és kapcsolatok kérdése…
Amit végképp nem értek, hogy miért pont a tekével van a baj.
Azt – bevallom – fel sem tételezem, hogy a korkedvezményes nyugdíjasok olyan jól élnek, hogy a feleségük hetente háromszor megy kozmetikushoz. Ha csak nem ő a kozmetika egyik beszállítója.
A legfőbb belügyér cinikus, tekézős megjegyzése azért háborít fel, mert elsősorban azokat az embereket érinti, akik hátán annak idején ő kapaszkodott fel. Ne feledjük, sikeres vezető nem lehet senki jól dolgozó lojális beosztottak nélkül. Márpedig ő az országos főkapitányi székig vitte. Ahhoz meg, hogy ő a kilencvenes évek elején addig a székig jusson a „kádár-huszárként”, az akkor öt-tíz éve szolgáló kádár-huszárok lojalitása, szorgalma, hozzáértése kellett. Igen lojalitás kellett, nem személy szerint hozzá, hanem a testülethez.
De még mindig nem értem, hogy mi a baj a tekével, ami a közhiedelem szerint a megfáradt öregurak sportja, elvégre nem kíván hirtelen mozdulatokat, nagy erőkifejtést mégis kondícióban tart. Jobb, mint a tévé előtt ülni egész nap.
Mert, ha még a korkedvezményes nyugdíjas valami költséges, vagy balesetveszélyes sportot űzne, akkor megérteném a példálózását, de hogy pont a tekével van baja…
Isten bizony nem értem ezt a tekés ekézést.
És még csak nem is vicces.
