Azt hiszem, most fogok segget csinálni a számból. Mert ugye most megtörtént az, amivel négy éve példálóztam – már hogy én azt csinálnám – és bevallom, nem tetszik.
Azt hiszem, most fogok segget csinálni a számból. Mert ugye most megtörtént az, amivel négy éve példálóztam – már hogy én azt csinálnám – és bevallom, nem tetszik.
Nem tetszik a sport és a politika, de főként a tömegsport és a politika összekapcsolása. Fanyalgok. És közben tudom, hogy nincs igazam. Ez a legszörnyűbb az egészben.
Azért fanyalgok, mert attól tartok, hogy…
De inkább kezdem az elején, azzal a négy évvel ezelőtti bejegyzéssel, hogy ki is a tökös legény, az aki „egyenruhában” menetel, vagy az, aki legyőzi önmagát? Merthogy botor módon ezt javallottam a gárdistáinknak, hogy ha már mutogatni akarják magukat, akkor tegyék ezt a sportpályán. Ott mutassák, hogy milyen tökösek… fussanak maratont.
És most hirtelen szembesültem azzal, hogy a Demokratikus Koalíció első meg második csapata… és mondtam, hogy hmmmm. Meg, hogy nem lesz ez így jó. nem szeretném, ha a futóversenyek pártdemonstrációkká válnának.
Mert bizony nekem nem azzal van bajom, hogy a Demokratikus Koalíció (Direkt nem írok DK-t, mert nekem a DK egy futóversenyen, akkor is az egykori, vagy jelenlegi túlsúlyos futókat tömörítő – egyéb iránt szívemnek igen kedves – csapat), vagy a Fidesz, vagy az MSzP, vagy éppen a Rolyalista párt indít csapatot. Dehogy, azért mert fut valaki, nem kell, hogy letagadja a pártkötődését, vagy a barátait. Dehogy!
Csak attól tartok, hogy van egy jól látható réteg, aki – ha ez a divat elharapódzik – nem futni, de még csak nem is szurkolni, hanem az ellenfelet megalázni megy ki egy-egy rendezvényre. Nem csak síppal és dobbal, hanem tojással és paradicsommal…
Mert valahogy nem tudunk felnőni a feladathoz.
Valahogy nem tudjuk sportszerűen kezelni a másságot(?) a más véleményt(?). Valahogy – attól tartok – nem tudunk felnőni a sportszerűséghez. Most hiányzik az nekem, amikor futni megyek, hogy egy narancssárga mezes felrúgja az előtte futó vörös mezest, vagy éppen fordítva, a vörös a narancssárgát. Nem!
Bár attól tartok, hogy igazi atrocitástól nem a pályán lévőktől kell tartani, mit ahogy a futball pályákon sem a pályán van az igazi hirig, hanem a pályán kívül.
És köszönöm szépen, de ebből nem kérek!
Elismerésem minden amatőr és profi sportolónak, aki az egyesülete, a cége, a pártja, a baráti köre, vagy akár a kedvenc portálja színeiben elindul és becsülettel teljesíti a távot. Elismerésem és tiszteletem minden sportszerűen versenyzőnek, és minden szurkolónak.
Tisztában vagyok ezeknek a rendezvényeknek a reklám, a PR, és a csapat- közösségformáló értékével.
De félek.
Félek, ha a pártok megjelennek, a pályán kívül álló szurkolóik tönkre teszik az egészet.
