6. Alabárdos

Megfigyeltem, az illegális szemétlerakat úgy a második adag szeméttel keletkezik. Az árok partján már ősz óta ott árválkodik egy tömött kék zsák. Mostanra felfeslett az oldala. Műanyag flakon és tejfölös doboz kukucskál ki a hasadékon, meg még ki tudja milyen háztartási hulladék.

Igazából vagy tizenöt éve nem tudom, hogy milyen új számai vannak a Pál Utcai Fiúknak. Ebben az a jó, ha valamelyik fesztiválon beléjük futok, már nem veszem észre, ha Lecsó elrontja a szöveget.

Ülünk a vonaton.

„Képzeld el apádat szombat este a Dürerben. Megvan? Sírni azért nem kell…”

Igazságügyi berkekben járja egy furcsa evolúciós elmélet az ügyfelek fejlődőképességéről...

Nem akarok a szombati tragédia kapcsán felelősöket keresni. Van abból éppen elég. Valószínűleg a rendőrség majd meg is nevez néhányat, a közvetlen felelősök közül.

„Pálinkát! Mer’ azt szeretem!” – mondja a klasszikus vicc szerint a hazalátogató egyetemista az anyjának, amikor az arról érdeklődik, hogy mit is csináljon a frissiben levágott csirkéből.

Végül is békésen elüldögéltünk három-négy korsó barna mellett. Elbeszélgettünk. Igazából egymással és egy más mellett. Valahogy rosszul indult. Talán, mert Z. alig feltűnően került az utóbbi időben. Mindig közbejött valami…

Elsötétítés Magyarországért.

Nem tudom, ki emlékszik még az Alkotmánybíróság húsz évvel ezelőtti döntésére (15/1991. AB határozat) a személyi azonosító szám ügyében. Konkrétan arra, hogy „E határozat közzétételétől kezdve tehát senkinek nincs joga a személyi szám megadását követelni, attól bármilyen jog gyakorlását vagy szolgáltatást függővé tenni."

Kezdhetném úgy is, hogy ez úton szeretnék szép új világot, akarom mondani boldog 2011-es esztendőt kívánni minden kedves olvasómnak (mert számomra minden olvasó kedves, még ha a véleményünk eltérő is), de sajnos ez az idény nem elég.

Én még jól emlékszem azokra az időkre, amikor hétfőnként nem volt tévéadás, vasárnap zárva voltak a boltok, és néha csütörtökön jött banán a zöldségeshez.

Talán kibírhattam volna, hogy ne írjak Szíj Melindáról egy sort sem. Talán ki is bírtam volna, csak olyan érvet hallottam mellette, hogy most már nem bírom szó nélkül hagyni.

Amikor belefutottam a hírbe, hogy lecsukná a graffitizőket a fidesz. Meglepődtem, mert ugye bennem is megfordult már a gondolat (kiben nem?) egy-egy falfirka láttán, hogy szívem szerint letörném a kis pöcs kezét és a seggébe dugnám. De minimum lenyalatnám vele a művét.

Ha már megkérdezte, miközben a tányérokat leszedte, igen kértünk desszertet is. Meg is lepődtem, elvégre – ha jól emlékszem – itt ritkán kérek desszertet. Az csak jó pár villamosmegállóval arrébb szokott az eszembe jutni, hogy kéne valami édesség is. Biztos éhesebb voltam a kelleténél – legyintettem magamban, és azt kezdtem el mondani Z-nek, hogy látszik, hogy beköszöntött a hideg, mert jó időben a konkurencia gesztenyefái alatt gyűlnek jobbára a lakótelep vendéglőbe járó népei.

Azt mondja egy felmérés, hogy a fiatal orvosok 93 százaléka támogatja azt a kezdeményezést, hogy duplájára emeljék azon orvosok fizetését, akik nem fogadnak el hálapénzt. Ezek az orvosok zöldkeresztes kitűzőt viselnek majd a köpenyükön - áll a Rezidensszövetség és az egészségügyi államtitkárság javaslatában. Ezt mondták a híradóban.

Már megint, vagy még mindig. Ügynöklista. Besúgók és provokátorok, vagy csak áldozatok neve sorakozik az ügynöklistákon, azt nem tudjuk, nem tudhatjuk. Elvégre titkos, ha csak valakinek a pillanatnyi érdekét nem szolgálja egy-egy név nyilvánosságra hozatala…

A Devecseriek a miniszterelnököt akarják. A miniszterelnököt, aki megígérte, hogy a kormány senkit nem hagy magára.

Nem is olyan rég valami olyat mondott dr Mogács, hogy ne dőljünk be annak, hogy a kevesebb a több, mert ha ezen a vonalon haladunk, akkor lassan oda jutunk, hogy a semmi az minden.

„Nem az emberek igazságérzetét kell megváltoztatni, hanem azokat a régi szabályokat, amelyekbe beleütközünk” – mondtatta a nemzet fénylő egének napja, a mi miniszterelnökünk. Ebben azért van valami. Igazságérzete, még a majmoknak is van.

Nem azért, mert most az a hír járja, hogy romlott az ország korrupciós megítélése, de valami tényleg nem a legjobban műkszik.

Az elmúlt héten a jelenlétem a virtuális világban mondhatni a béka seggével konvergált. Órák helyett percek. Szabadságoltam magam.

Az elmúlt héten a jelenlétem a virtuális világban mondhatni a béka seggével konvergált. Órák helyett percek. Szabadságoltam magam.

Nem kenyerem védeni a nemzet dzsípí eszét, de ezt most jól csinálta. Már költségvetési szempontból.

Persze, hogy az iszapról beszélgetünk. Miről másról? Érthető módon manapság nem lehet a témát megkerülni.

Nézem a képeket a tévében. A vörös iszap pusztítását. Ezek az emberek tényleg egy időzített bomba mellett élték a mindennapjaikat. Lehet, hogy tudták, de nem hitték...