6. Alabárdos

A játszótériek közül Z. nevének eredetéről már meséltem.

A nikotin éhségnek van egy olyan állapota, amikor már nem érdekes honnan szerzed, de rá kell gyújtani. Bármi áron. Azt hiszem ez a függőség igazi arca, és ez megmutatja a függő igazi arcát is. Amikor nincs cigaretta. Tehát szerezni kell.

Tőkés püspök legújabb nyílt leveléről jutott eszembe.

A Dr. Mezős által vezetett KÖH (Kulturális Örökségvédelmi Hivatal) legújabb kezdeményezését csak dicsérni lehet.

„Visszataszító, amikor valaki a kőkeményen profitorientált üzletet jótékonyságnak akarja eladni.” Ez a mondat állítólag Genzwein Ferenctől származik.

K. Béla reggele szarul indult. Ez tisztán látszott rajta. Esett. Sőt szakadt. K. Béla fején az is jól látszik reggelente a hatoson, hogy igazából nem sok olyan reggelre emlékezhet az elmúlt negyven évéből, amikor az nem indult szarul.

K. Béla reggele szarul indult. Ez tisztán látszott rajta. Esett. Sőt szakadt. K. Béla fején az is jól látszik reggelente a hatoson, hogy igazából nem sok olyan reggelre emlékezhet az elmúlt negyven évéből, amikor az nem indult szarul.

Monok. Ha egy évvel ezelőtt azt kérdezi valaki, hogy mi jut eszembe Monokról, maximum a leckét mondtam volna fel. Kossuth Lajos született: Monok, 1802. szeptember 19., meghalt: Torinó, 1894. március 20.

Lehiggadtam. Volt ugye a hétvégén kötelező, és szabadon választott koncert egyaránt. A kötelezőn, azon kissé felbosszantottam magam…

Vasárnap 22:30

Negyedórányi séta távolságra az RTK pályától, nem lehet nyugodtan pihenni. Vérmagyar honfitársainknak játszik a Kárpátia. Visszhangzik a környék.

Ha azt hallja valaki Pesten, hogy nyóc’ker, akkor valami gettóféleség jut az eszébe. A Rákóczi tér, a Nagyfuvaros utca…

Vagy a Teleki tér, az Orczy…

Tegnap, a Zöld Pardonban Müller Péter Sziámi csak egy kicsit nosztalgiázott.  Azzal zárta a koncertet, hogy „Ha előrelátó csecsemő lettél volna, felkötöd magad a köldökzsinórodra.”

Péntek 13. Szerencsétlen nap. Ezt most már tudják itt a szomszédban, az építkezésen a melósok is. Ha nem a péntek 13., akkor a front. Valami biztosan nem stimmelt a ma reggelben.

Szerintem a dzsedik előttem ültek a buszon. Igazából nem nézetek ki dzsedinek, de tudom a filmből, hogy a legtöbb dzsedi sok mindennek kinéz, csak dzsedinek nem.

- Rendkívüli szülői értekezleten voltam. Tragikus! Remélem, a tanítványaim sohasem jutnak idáig. - sóhajtja, miközben leül.

Azt írja az Origo, hogy a magyarokra veszélyes az „all iclusive” ellátás.

[All inclusive? Az olyan, mint a Fradi-kolbász. Olyan mindent bele…]

Van egy város – na jó több is -, ahol majd minden évben előfordulok, mégsem tudok róla szinte semmit. Székesfehérvár.

Jó néhány évvel ezelőtt, egy reggel láttam egy reszkető kezű fickót. Borosüveget tartott. Olyan kupakosat. Nem is tartotta, inkább szorongatta, meg akarta fojtani. Harcolt vele.

- A fiam egy pöcs. - a mondat végén pontként teszi le a poharat.

A technika fejlődésének az egyik hátulütője, hogy megváltozik egyes fogalmak jelentése. Ha - úgy tíz évvel ezelőtt - azt hallottam, hogy valaki csengő hangon énekel, akkor egy tiszta énekhangra gondoltam. Bezzeg most, hogy mindenki töltögeti a csengő hangokat a mobiljára… most a csengő hangról valami olyan fals dobozhangra asszociálok, ami simán alulmúlja a békebeli Sokol rádiókat.

Hagyja már abba, no! Ez nem olyan környék! - tolja le a vajszínű kosztümös nő a mellette ülő férfit. - Agyára ment magának a meleg!

Hogy az úristen húzza rája, azt a nyugdíjas cseszegtető fajtáját! - dühöngött Bojti Ede bácsi és összetépte a kapott papírokat, majd a szakorvosi rendelő padlójára dobta.

Az elmúlt hónapok általam is látogatott tömegrendezvényeinek volt egy közös vonása, nem nagyon volt téma, hogy ki a magyarabb. hááát, lehet így is.

Péntek reggel… [mint mondottam volt, egy nem kívánt beszélgetőtársam akadt] egy aznapos fickó szál fel a metróra az Örsön. Körbenéz. Felém indul. Basszus!

Nyekk! Ez leült. Mit leült becsapódott!

Állok a tükör előtt, és nézem a magam. A tükör itt van közvetlenül az iroda ajtó mellett a folyosón. Egészalakos. Egy negyvenes kecskeszakállas fickó néz vissza, vakember szemüvegben, fekete pólóban, zöld rövidnadrágban. A lábánál hátizsák, amiből kilóg a korcsolya cipőrésze. Nem az a típus, akivel csak úgy jobb híján elkezdenék beszélgetni….