Amerikából jöttem...
Mennyit játszottuk gyerekként.
Amerikába mennék...
Amerikából jöttem...
Mennyit játszottuk gyerekként.
Amerikába mennék...
Most hallottam Popper Péter egy történetét, arról, hogy valami baj van a világgal. Ezt Évikétől, a prostituálttól hallotta. Évikétől, akivel munkakapcsolatba került.
Azt hiszem meséltem már, hogy Z. igazából a seregben kapott kedvet ahhoz, hogy személyzetis legyen. Amikor leszerelés után otthon előadta a tervét, az apja annyit mondott, hogy „Nem igazán férfinak való munka az fiam, hacsak nem Te leszel a személyzeti igazgató.” Bölcs tanácsnak szánta, mint általában a fia pályaválasztási ötleteire adott tanácsait.
Ultramaraton. Na, ne gondoljon senki valami nagyszerű sportteljesítményre, bár gondoljon. Az az igazság, hogy a várható kánikuláról jutott Z. eszébe ez az agyonismételt történet.
La polizia ringrazia, azaz: A rendőrség megköszöni. Egy ritkán játszott film 1972-ből. Mondhatni eltűnt. Időnként filmes fórumokon találkozom a címével. Keresik.
Nincs megállás. Verne óta tudjuk, hogy ami a sci-fi írói fantáziában megszületik, az egyszer meg is fog valósulni.
Még egy kis Sopron. Hiszen nem csak a Lővér kemping van a világon.
Csináljuk a fesztivált. Úgy látszik ehhez nagyon értünk. De tényleg. Évről évre egyre jobbak a fesztiválok. Sorra dőlnek a rekordok.
Nem értem. Van ez így, persze akkor, ha nem csak a hírekből ismerném a tisztelt bíróság indoklását, akkor talán… talán akkor érteném.
Vannak még csodák. Aprók, hétköznapiak. Ilyen például Sopron belvárosában nem harangszóra ébredni, illetve nem felébredni a harangszóra. Mert a harangok megszólalnak minden negyedórában.
Az ember úgy indul neki egy fesztiválnak, hogy próbálja megtervezni a programját. Meg azután azon filózik, hogy vajon jobb lesz-e, mint a tavalyi.
Azt gondoltam, hogy a péntek reggeli gyors tömve lesz. Elvégre már két napja tart a fesztivál, és ugye a nagy durranást általában a szervezők a végére tartogatják.
Özvegy Koleszár Béláné újra a vonaton ül. A hátikosarat – ő már csak így hívja a hungarocellel bélelt hátizsákot – maga mellé állította. Kiürült. Mindig kiürül, erre különösen büszke volt.
A katona – ezt magam is tapasztaltam – állandó pénzhiányban szenvedett a népi hadseregben. Meg nőhiányban. De a pénzhiány dominált.
Na jó, holnap indul, de egyenlőre még nélkülem. Az idén úgy jött ki a lépés, hogy csak a Volt második felére tudunk menni. Úgyhogy péntektől lesz csak Volt.
Cipőt a cipőboltból! Így hangzott a szocialista reklámipar egyik leghülyébb szlogenje. Akkoriban valamelyik humorista, úgy reagált, hogy ő pedig a hentestől akart cipőt venni.
Z. – saját bevallása szerint - sok mindenben nacionalista. Persze ez a nacionalizmus sem a megszokott módon manifesztálódik.
Z. az év tíz hónapjában szereti a munkáját. Ezt speciel a seregnek köszönheti. A Szolgvez mellett töltött majd másfél év során megszerette az emberekkel való foglalkozást.
A sorkatona lét unalmas - mondja Z. - fel kell néha dobni valamivel. Ezt acélt szolgálják a vasárnapi látogatások is...
Minden politika.
Túlélési technikák. Ezt a kurzust az élet tartotta, a sereg csak a helyszínt biztosította.
Polgári-bulvárt Bulvária polgárainak. Körülbelül ez a szemlélet uralkodik a helyi tré ma, akarom mondani Helyi Théma szerkesztőségében. Gál főszerkesztő úr ennek jegyében próbálja a szolid szexet keverni egy kis mocskosgyurcsányozással. Persze csak szőrmentén, amúgy polgári módra.
A fiúknak – persze csak a lehetőségekhez képest – már kopaszkén is jól ment a sora. Fél év után mindenki valamilyen védettséget élvezett.
Azt hinné az ember, hogy a beceneveknek, mindig valami egyértelmű köze van a viselőjéhez. Hát nem? Akkor jó a becenév, ha logikus. Most Őszintén, ki hívna egy tök kopasz fickót Winettounak?
Nem hülye a "Manó bácsi", na! Mert mit is mondott az egyik kommentelő által „dilinyósnak” nevezett öreg? Hát először is azt, hogy a BKV vezetői marhák, de ezt az utóbbi napok hírei alapján szerintem visszavonná.