6. Alabárdos

Mégsem lesz drágább a füstölnivaló. Egyelőre. Merthogy az alkotmányügyi bizottság az utolsó pillanatban ilyen módosító indítványt nyújtott be. Mármint, hogy ne emelkedjen a dohányáru jövedéki adótartalma.

Amikor a könyvesboltban a nőihölgyemény azzal a kéréssel fordult az eladóhoz, hogy valami jó, 10x20 centis könyvet keres, azt hittem, hogy hanyatt dobom magam. Merthogy - mondta - az fér bele a táskájába.

Gyerekként határozottan utáltam a kuktát. Mert fütyült. Méghozzá idegesítően. Mondtam is anyámnak, hogy be kéne tömni azt az izét [tudta a franc, hogy azt szelepnek hívják] és akkor a kukta kussban maradna.

Ha a szomszéd Marika nénit kérdezzük arról, hogy mi is a jó ebben az EU-ban akkor azt válaszolná, hogy neki személy szerint semmi, de Pisti, a fia már egyes szabadságjogokat emlegetne.

Ébredés után úgy egy percig el voltam veszve. Hogy nekem most nem itt kéne lennem, hanem valahol máshol, úgy kétszáz kilométerrel arrébb. Ahol hatkor a qrva harangokra ébredek.

Addig értem, hogy egy ellenzéki képviselő elvileg nyugodtan indítványozhat kapitális baromságokat, mert nem kell attól tartania, hogy a szavazógép véletlenül jogszabályt csinál belőle. Na de azért gyakorlatban mégsem kéne.

Az emberben időnként feltámad a vágy, hogy megvalósítsa gyerekkora álmait. Aztán persze a lehetőségek közbe szólnak.

Nagyon úgy tűnik, hogy a kormányellenes megmozdulások igazi kérdése, hogy el kell-e tűrni, hogy valaki a trambulinról pisál a medencébe?

Amikor Szijjártó Péter bejelentette az óriási sikert, azt hittem a holdfogyatkozásról van szó. Bevallom kissé felháborodtam, mert az azért mégis csak túlzás lenne, hogy ezt is a kormány sikerének tudjuk be.

Nagyanyám szavajárása volt – igaz csak felnőtt társaságban – hogy aki kurvának áll, az ne sírjon, ha megb*… Gyerekek előtt másképpen fogalmazott. Olyankor azt mondta, hogy aki ártérbe építkezik, az nem sírjon, ha a házát viszi a víz.

Nem értem én ezeket a fináncokat. Csak nem tudnak nyugton maradni. Pedig olyan szépen el lett nekik magyarázva, hogy maradjanak nyugton, ezek meg csak rendetlenkednek.

Egy lépés előre. Pitty, pitty, és pitty. Aztán a pénztáros mondja a végösszeget, kéri a shopkátyát, esetleg a pin kódot, vagy mind a kettőt. Készpénz esetén visszaad. Állunk a sorban. Aztán jön egy hárpia a telefonját mutogatva (van rajt’ számológép funkció!), blokkot lobogtatva, hogy el van számolva. Hogy elcseszte a gép!

Megfigyeltem, hogy a pesti vicc akkor él igazán, ha szarban a haza. Mi magyarok valahogy úgy vagyunk ezzel, hogy szeretjük kiröhögni a nyomorunkat.

Már éppen kezdtem örülni, hogy végre valami jó irányba mozdult. Nemzetünk kéklő egének fényes napja a bedőlt devizahitelesek kapcsán valami építkezésről beszélt. Valamiféle mintalakóteleptől.

Majd szólok a bohócügyi-államtitkáromnak – mondotta volt a nemzet kéklő egének fényes napja, mikor a rendvédelmisek képviselői azt javasolták, hogy ugyanmár tartson egy férfias szociális konzultációt a Kossuth Lajosról elnevezett téren várakozóknak.

"Gerenda, ha el nem baszom (sic!)!" – mondja az öreg székely a fiának miközben faragja a rönköt az udvaron. A régi vicc jutott eszembe Szadlenszky Béla pixinfón megjenet leveléről. (A forradalomtól az újjászületésig)

Zsigeri gyűlölet. Ennyi. Ezzel már össze is foglaltam a korkedvezményes nyugdíjjal kapcsolatos mizériát. Minden mást el lehet felejteni.

Kaptam egy véleményt a REF-ülésen kormányzati oldalról felvetett javaslatról. Kisebb változtatásokkal közreadom:

Talán a rendszeres futásnak köszönhetem, de szeretem a hosszú távú terveket. Én például legkésőbb tavasszal félmaratont szeretnék futni. Az ugye huszonegy kilométer, és lássuk be, nem úgy van az, hogy az ember negyven felett egyszer csak arra ébred, hogy nagyot álmodott, és másnap simán lefutja a távot. Valószínűleg negyven alatt sem így műkszik, csak akkor még esetleg az ember gyereke jobban mer nagyot álmodni.

Ne szarjon be fenség. – mondhatta volna Rospierre a lefejezés előtt XVI. Lajosnak – Nem megszorítás lesz, csak átalakítás!

Még, ha beledöglötök is! – ezt üzente a kormány Lázár és Balsai urak száján keresztül mindenkinek. Lehet, hogy csak a rendvédelmi dolgozóknak akarta üzenni, de ez az üzenet mindenkinek szólt.

Úgy vagyok ezzel az alkotmányozással, mint az egyszeri paraszt bácsi a műrepüléssel. Gondoltam. Gondoltam. Nem gondoltam.

Szerintem ideológiailag vagyok képzetlen. Azért ideológiailag, mert ami ellent mond a józan paraszti észnek, azt már csak ideológiailag lehetne megmagyarázni.

A kormány elköteleződése és céljai világosak, az államadósság legyőzése érdekében mindenkire szükség van. – mondta ma Szijjártó Péter, a miniszterelnök ékesen szóló szája, a rendvédelmi szakszervezetekkel folytatandó tárgyalások kapcsán.

Az áprilisi szófelhőm: